Mi a keresztény hit?

A keresztény hit nem más, mint Krisztus tudása a lét és az élet legfontosabb titkairól, mely tudás birtokába az emberek csak úgy juthatnak, ha hisznek Őbenne, nem pedig saját erőfeszítéseik által.

Melyek a lét és az élet legfontosabb titkai, amelyekről csak Krisztus rendelkezik igazi tudással?

Ezek a következők:
- a láthatatlan dolgokról, az Istenről, az angyalokról, az emberi lélekről szóló titok; a világ teremtéséről és végéről szóló titok;
- az arról szóló titok, hogy Isten szünet nélkül vezeti az embert és az emberiséget egy meghatározott cél felé, és teszi ezt az Ő bölcsességével és erejével;
- Az emberi bűnről és bűnbeesésről, valamint az ember megváltásáról szóló titok, amely Isten megtestesülése által vált lehetségessége;
- Az Isten országáról, mint az ember földi életének végső céljáról, és az ahhoz vezető igaz útról szóló titok, ami nem más, mint az embernek önmagához, a felebarátjához és Istenhez való viszonyulása.
- A halálból való feltámadásról, az utolsó ítéletről és az örök életről szóló titok.

Más vallási tanítók, gondolkodók, filozófusok is megpróbálták megmagyarázni ezeket a titkokat? Igen, közülük sokan megpróbálták. Ám tették ezt úgy, hogy csak véges emberi erejükre, gondolkodásukra, és a világ és az emberi természet kitartó tanulmányozása során szerzett tapasztalataikra támaszkodtak. Próbálkozásaik azzal végződtek, hogy hipotéziseket és különböző teóriákat állítottak fel, amelyek egymással szöges ellentétben álltak.

Miben áll Krisztus elsőbbsége ezekkel szemben?

Krisztus elsőbbsége abban áll, hogy Ő tanúja [az isteni titkoknak]. Így tanúskodik: „Én azt mondom, amit láttam” (Jn 8,38), és megint: „Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia, aki a mennyben van” (Jn 3,13). Saját korának vallási tanítóihoz így beszél: „Ti lentről származtok, én pedig fentről származom; ti e világból származtok, én nem e világból származom” (Jn 8,23). A zsidók egyik vezető emberének, Nikodémusnak ezeket mondja: „Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot” (Jn 3,11). És megint: „Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállott le” (Jn 6,41). És még sok más hasonló dolgot. Krisztus úgy beszélt, mint a föld és a menny titkainak tudója, ezért aztán az emberek álmélkodtak az Ő tudásán, mert „ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő” (Jn 7,46).

Valóban, a hétköznapi életben is könnyebben hiszünk egy szemtanúnak, mint egy teoretikusnak vagy egy filozófusnak. Voltak azonban más vallási tanítók is, akik állították, hogy a maguk tanítását egy bizonyos angyaltól kapták. És az angyalok is tanúi a nagy titkoknak. Mit gondoljunk erről? Tény, hogy Isten időnként elküldte angyalait bizonyos emberekhez, hogy az [igaz dolgokra] okítsák és vezessék őket. Gyakoribb azonban az, hogy az emberek hamis látomásokat láttak, vagyis gonosz szellemeket angyal képében. Emellett Krisztus esete teljesen más. Őt se nem okították, se nem vezették az angyalok. Ellenkezőleg: ő parancsolt az angyali seregeknek, és kiűzte az emberekből a gonosz szellemeket. Az angyalok szolgáltak Neki, a démonok pedig rettegtek Tőle.

Ebben az esetben azt kell-e gondolnunk, hogy a keresztény vallás felette áll a világ összes többi vallásnak?

A keresztény hit nem is hasonlítható össze a többi vallással, és szigorúan nézve, nem is nevezhetnénk „vallásnak”, a szó pogány értelmében. Hiszen [a kereszténység] nem egy a többi vallás között, hanem a Krisztusban és a Krisztus által kinyilatkoztatott igazságban való hit. Ez Isten személyes, egyszeri és teljes önkinyilatkoztatása az embereknek, azok megvilágosítása és megváltása céljából. Isten nem ad másik kinyilatkoztatást, és Jézus Krisztus mellett az idők végezetéig nem lesz másik Messiás.

Mit gondoljunk azokról a modernkori próbálkozásokról, amelyek célja, hogy egybemossák a kereszténységet és a többi vallást?

 Ezek hibás próbálkozások, ez egy veszélyes kísérlet. Hiszen „Istent nem lehet megcsúfolni” (Gal 6,7), se pedig Isten Fiának vérét nem lehet összehasonlítani az írók tollának tintájával. Bár mi, mint a ősi Keleti Egyház tagjai elnézőek vagyunk minden emberi lényhez, szigorúan tilos számunkra összemosni az Isten által kinyilatkoztatott igazságot az emberek által alkotott vallásokkal és filozófiákkal.

Milyen eszközökkel harcolunk az ilyen összemosások ellen?

Elsősorban azzal, hogy elmélyítjük az ortodox hitünkről való tudásunkat, hogy a hétköznapi életben is gyakoroljuk hitünket, elmélyedve benne, ahhoz a tudóshoz hasonlóan, akik újra meg újra előveszi az általa felfedezett eszközt, [hogy tökéletesítse azt]. Másodsorban nemes és bölcs erőfeszítéssel – sohasem erővel – azon kell lennünk, hogy az embereket felemeljük az alacsony és még alacsonyabb hiedelmeikből a mi hitünk magasságába, ahelyett, hogy hagynánk, hogy bizonyos előnyök érdekében a tökéletes leereszkedjen a tökéletlen szintjére és összekeveredjen vele.

Miért nevezzük hitünket élő hitnek?

Azért, mert a Hit és az Élet elválaszthatatlanul összekapcsolódnak mint ok és következmény. Jézus Urunk ezt mondja: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki azonban nem hisz a Fiúban, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3,36). Megmondatott az is: „Az igaz ember a hitből fog élni” (Zsid 10,38).