Typikon: Ha az ünnep vasárnapra esik is, semmit sem énekelünk a feltámadási énekek közül, hanem csak az ünnepieket.
ELŐZŐ NAPI ESTI ISTENTISZTELET
1. kathizma 1. antifonja csak szombat és vasárnap este.
„Uram, Tehozzád kiáltottam" után sztichirák 4. h.:
Kereszthalálod előtt a hegy a mennybolthoz lett hasonlóvá, Urunk, és a felhő mint a sátor terült szét fölötte. Amikor megdicsőültél, és az Atya bizonyságot tett Rólad, jelen volt Péter is, Jakabbal és Jánossal, kiknek Veled kellett lenniök akkor is, amikor elárultattál, hogy látván a csodálatos dolgaidat, meg ne rettenjenek majd a szenvedéseidtől, amelyeknek békeségben hódolni méltass bennünket a Te nagy irgalmadért. (2-szer.)
Kereszthalálod előtt magadhoz véve a tanítványokat magas hegyre, megdicsőültél előttük, beragyogva őket az erőnek sugaraival, egyfelől az emberszeretettel, másfelől a hatalommal, meg akarván mutatni nekik a feltámadás fényességét, amelyre is méltass minket békeségben Isten, mint irgalmas és embereket szerető. (2-szer.)
Amikor a magas hegyen megdicsöültél óh Üdvözítő, magad mellé véve tanítványaidnak legnagyobbjait, dicsőségesen feltündöklöttél, azt nyilvánítva ki nekik, hogy akik az erények magasságába emelkednek, az isteni dicsőségre is méltóvá lesznek. A Krisztussal beszélgető Mózes és Illés pedig azt igazolta, hogy Ő élők és halottak fölött uralkodik, és hogy Ő az Isten, aki hajdan a törvény és a próféták által szólott, akiről is bizonyságot tett az Atyának szózata a fényes fellegből, ezt mondván: Őt hallgassátok, ki a kereszt által leigázza az alvilágot, és a halottaknak örök életet ajándékoz. (2-szer.)
Az egykor sötét és füstölgő hegy, most tiszteletreméltóvá és szentté lett, midőn azon a Te lábaid megálltak Urunk; mert az időtlen időktől rejtett titkot, fölfedte a félelmetes megdicsőülésed, Péter és János és Jakab előtt, kik nem bírták elviselni orcád sugárzását, és ruháid tündöklését, hanem arccal a földre borultak, és félelemtől megszállva, csodálkoztak látván Mózest és Illést, amint Veled azokról a dolgokról beszélnek, amelyeknek Veled kellett történniök. És az Atyának szózata bizonyságot tett ezt mondván: Ez az Én szeretett Fiam, kiben gyönyörködöm; Őt hallgassátok, ki megadja a világnak a nagy irgalmat. (2-szer.)
Dicsőség ... most és mindenkor ... 6. h.:
Előjelét adva feltámadásodnak Krisztus Isten, magadhoz vetted három tanítványodat: Pétert, Jakabot és Jánost, és fölmentél a Thábor hegyére. Midőn pedig ott megdicsőültél Üdvözítő, Thábor hegyét fényesség borította el. Tanítványaid pedig, óh Ige, földre vetették magukat, mert nem bírták szemlélni a soha nem látott formádat. Az angyalok félelemmel és rettegéssel szolgáltak Néked, és az egek megborzadtak, a föld pedig megrettent, midőn látták a földön a dicsőségnek Urát.
Prokimen: a napi
Péntek este a nagy prokimen 7. h.:
A mi Istenünk a mennyben és a földön, amit akart, mindent megalkotott.
Midőn kijöve Izráel Egyiptomból, Jákobnak házanépe a barbár nép köréből.
1. ószövetségi olvasmány: Exodus 24, 12-18
2. ószövetségi olvasmány: Exodus 33, 11-23; 34, 4-6; 8
3. ószövetségi olvasmány Királyok III. 19, 3-9; 11-13; 15-16)
Litiai sztichirák 2. h.:
Aki világosságoddal az egész földkerekséget megszentelted, megdicsőültél a magas hegyen óh Jóságos, megmutatva tanítványaidnak hatalmadat, amellyel megváltod a világot bűneitől. Ezért így kiáltunk Hozzád: Könyörülő Urunk, üdvözítsd a mi lelkünket.
Ki a Thábor hegyén dicsőségben átváltoztál, Krisztus Isten, és a tanítványaidnak megmutattad Istenséged dicsőségét, árassz el minket is ismereted világosságával, és vezess bennünket parancsaid ösvényére, mint egyedül jóságos és embereket szerető.
Krisztus, aki a napvilág előtt való Világosság, testileg a földön járván, és kereszthalála elött, a félelmetes gondviselés minden munkáját, Istenhez méltóan elvégezvén, ma a Thábor hegyén titokzatos módon, megmutatja a Háromság jelét. Mert három választott tanítványát, Pétert, Jakabot és Jánost elvezette, és elrejtve kissé testi jelenlétét, megdicsőült őelőttük, megmutatva eredeti szépségének méltóságát, ha nem is teljességében. Amazt azért tette, hogy felvilágosítsa őket, emezt pedig kíméletből, nehogy a látással együtt, életüket is elveszítsék. Így tehát csak annyit láttak, amennyit testi szemeik elbírhattak. Előhívta a próféták legnagyobbjait is, Mózest és Illést, akik kellőképen igazolták az Ő Istenségét, és hogy Ő az Atya lényegének valóságos kisugárzása, ki élőkön és holtakon uralkodik. Ezért is a felhő sátorként ölelte körül őket, és fentről a felhőből az Atyának szózata, fennhangon tett bizonyságot mondván: Ő Az, akit méhemből a hajnalcsillag előtt sértetlenül szültem; Ez az Én szeretett Fiam, akit azért küldtem, hogy üdvözítse azokat, akik megkeresztelkednek az Atyában és Fiúban és a Szent Lélekben, és híven vallják az Istenségnek oszthatatlan egy hatalmát; Őt hallgassátok. Temagad hát, embereket szerető Krisztus Isten, minket is árassz el megközelíthetetlen dicsőséged fényével, és tégy minket örökkévaló Országod méltó örököseivé, mint fölöttébb jóságos.
Dicsőség ... 5. h.:
Jertek, menjünk fel az Úr hegyére, és a mi Istenünk hajlékába, és lássuk az Ő átváltozásának dicsőségét, mely dicsőség mint az Atya Egyszülöttét illeti Őt. Világosságából vegyünk világosságot, s lélekben fölemelkedve, dicsérjük az egylényegű Háromságot mindörökké.
Most és mindenkor ...
Mint a törvény s a próféták Alkotójáról és Betöltőjéről, tettek bizonyságot Rólad Krisztus, az istenlátó Mózes, és a tüzes szekéren utazó Illés, a megéghetetlen egetjáró, midőn a felhőben láttak Téged megdicsőülésed közben. Velük együtt minket is méltassál Uralkodó, a Te megvilágosításodra, hogy dicsérjünk Téged mindörökké.
Előverses sztichirák 1. h.:
Aki egykor a Sinai hegyen, jelképekben beszélt Mózessel ezt mondván: Én vagyok, aki vagyok; - ma a Thábor hegyén megdicsőült a tanítványai előtt, s megmutatta képmásának eredeti szépségét, mely Őbenne fölvette az emberi természetet, és ennek a kegyelemnek tanúivá állítván Mózest és Illést, az örömnek részeseivé tette meg őket, kik előre hirdették a kereszt útján való üdvösséges feltámadást.
(Elővers:) Tiéid az egek és Tiéd a föld.
Mint az Egyszülött Fiúnak, test által az emberekhez való eljöveteledet, lélekben előre látva az istenős Dávid, messziről vigadozásra hívja az egész teremtést, és prófétailag így kiált fel: Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik. Mert midőn erre a hegyre mentél fel óh Üdvözítő, a Te tanítványaiddal, az Adámban elsötétült emberi természetet, megdicsőülésed által, újból ragyogóvá tetted, és visszahelyezted Istenséged dicsőségébe és fényébe. Ezért így kiáltunk Hozzád: Mindenségnek Teremtője, Urunk; dicsőség Néked.
(Elővers:) Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik.
Látván fényözönöd elviselhetetlenségét, és Istenséged megközelíthetetlenségét, az apostoloknak választottjai, a megdicsőülés hegyén, kezdet nélkül való Krisztus, istenes önkívületbe estek, és a fényes felhő által beragyogva, hallották az Atyának szózatát, mely bizonyította emberré válásod titkát, hogy a megtestesülés után is egy és egyszülött Fid vagy, és a világ Üdvözítője.
Dicsőség ... most és mindenkor ... 6. h.:
Péternek és Jánosnak és Jakabnak, a Te választott tanítványaidnak Urunk, megmutattad ma a Thábor hegyén, isteni formádnak dicsőségét; mert látták a ruhádat, amely úgy ragyogott mint a napfény, és arcodat a napnál is tündöklőbbnek; és nem tudván szemlélni elbírhatatlan fényességedet, a földre borultak, s egyáltalán nem bírtak föltekinteni. És szózatot hallottak, mely a magasból ezt tanúsította Rólad: Ez az Én szeretett Fiam, ki azért jött a világba, hogy az embert üdvözítse.
Tropárion 7. h.:
Megdicsőültél a hegyen Krisztus Isten, megmutatván tanítványaidnak a Te dicsőségedet, amennyire elbírhatták. Ragyogtasd fel nékünk bűnösöknek is, a Te örök világosságodat, Isten Szülőjének közbenjárására. Világosságot adó, dicsőség Néked. (3-szor.)
HAJNALI ISTENTISZTELET
Isten az Úr" után: a tropárion 3-szor.
1. sztichológia után kathizma 4. h.:
Meg akarván mutatni a halandók átváltozását Üdvözítő, mely dicsőséggel fog végbemenni, a Te második és félelmetes eljöveteledkor, megdicsőültél a Thábor hegyén. Illés és Mózes beszéltek Veled; három tanítványodat elhívtad, akik látván dicsőségedet óh Uralkodó, elámultak a Te tündöklésedtől. Aki akkor világosságodat rájuk ragyogtattad, világosítsd meg a mi lelkünket.
Dicsőség ... most és mindenkor ... Ugyanaz.
2. sztichológia után kathizma 4. h.:
Thábor hegyén megdicsőültél óh Jézus, és a fényességes felhő, mint dicsőséged sátora takarta be apostolaidat; ezért is a földre tekintettek, mivel nem bírták szemlélni, orcád megközelíthetetlen dicsőségének ragyogását, kezdet nélkül való Üdvözítő, Krisztus Isten. Aki akkor világosságodat rájuk ragyogtattad, világosítsd meg a mi lelkünket.
Dicsőség ... most és mindenkor ... Ugyanaz.
Magasztalás:
Magasztalunk Téged. életetadó Krisztus, és tiszteljük tisztaságos tested dicsőséges átváltozását.
Választott zsoltári versek:
Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szent hegyén. - Kicsoda megy fel az Úr hegyére, és kicsoda áll meg az Ő szent helyén? - Uram, kicsoda lakozik a Te hajlékodban, és kicsoda táboroz a Te szent hegyeden? - Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik. - Uram, a Te orcád világosságában járnak ők, és a Te nevedben örvendeznek egész napon át. - Dicsőség ... most és mindenkor ... Alliluia, Alliluia, Alliluia. Dicsőség Néked, Isten. (3-szor.)
Polyeleosz utáni kathizma 4. h.:
Midőn tanítványaiddal felmentél a hegyre, és az Atya dicsőségében feltündöklöttél, Mózes és Illés állt meg Melletted, mert a törvény s a próféták mint Istennek szolgálnak Tenéked, és fiúi természetes mivoltodat igazolva, Szülőatyád Fiúnak nevezett Téged. Őt magasztaljuk Veled és a Lélekkel.
Dicsőség ... most és mindenkor ... Ugyanaz.
Lépcsőének: a 4. hang 1. antifonja.
Prokimen 4. h.:
Thábor és Hermon a Te nevedben örvendezik. Tiéid az egek és Tiéd a föld.
Evangélium: Lk 9, 28-36
50. zsoltár után:
Dicsőség ...
A mindenség ma örömmel telt el; Krisztus megdicsőült a tanítványok előtt.
Most és mindenkor ... Ugyanaz.
(Vers:) Irgalmazz nékem, Isten.
Idiomelon 2. h.:
Aki világosságoddal az egész földkerekséget megszentelted, megdicsőültél a magas hegyen óh Jóságos, megmutatva tanítványaidnak hatalmadat, amellyel megváltod a világot bűneitöl. Ezért így kiáltunk Hozzád: Könyörülő Urunk, üdvözítsd a mi lelkünket.
K á n o n 4. h.: (Katavasziák 8. h.)
(A kánon tropárionjait lásd: az ünnepi Minea végén.)
1. óda
Irmosz: "Izráelnek gyülekezetei száraz lábbal keltek át a Vörös Tengeren. és a vizek mélységén, s látván abban elmerülni az ellenség hadnagyait, örömmel így zengedeztek: Énekeljünk a mi Istenünknek, mert megdicsőíttetett."
Katavaszia: "Keresztet jelezvén egyenesen Mózes, vesszejével szétvágta a Vörös Tengert a gyalogló Izráelnek, majd ráütve újra egyesítette azt, a fáraó harci szekerei fölött, szélesen lerajzolván a győzhetetlen fegyvert. Énekeljünk azért Krisztus Istenünknek, mert megdicsőíttetett."
3. óda
Irmosz: "Az erősek íja elerőtlenedett, és az erőtlenek erővel övezték fel magukat; ezért is az Úrban szilárdul meg az én szívem.”
Katavaszia: "A vesszőt a titok jeléül fogadjuk; mert a hajtásával megmutatja a főpapot, a hajdan terméketlen Egyház számára pedig kivirágzott a keresztnek fája, hatalmul és szilárdságul."
Kathizma 4. h.:
Thábor hegyén megdicsőültél óh Jézus Isten, a bölcs Illés és Mózes között, Jakab, Péter és János előtt; Péter pedig odaállva ezt mondotta Néked: Jó lenne itt készíteni három sátrat: egyet Mózesnek, egyet Illésnek, egyet pedig Néked, az Uralkodó Krisztusnak. Aki akkor világosságodat rájuk ragyogtattad, világosítsd meg a mi lelkünket.
Dicsőség… most és mindenkor… Ugyanaz
4. óda
Irmosz: "Meghallottam dicsőséges gondviselésedet, Krisztus Isten, hogy megszülettél a Szűztől, hogy megmentsd a tévelygéstől azokat, akik ezt kiáltják Hozzád: Dicsőség a hatalmadnak Urunk."
Katavaszia: "Meghallottam, Uram, gondviselésednek titkát, megértettem cselekedeteidet, és megdicsőítettem a Te Istenségedet."
5. óda
Irmosz: "Aki rendet teremtettél a világosságnak kezdetleges kháoszában, a világosságban dicsérnek műveid Téged, a Teremtő Krisztust. A Te világosságodban egyengesd az utainkat."
Katavaszia: "Óh háromszor is boldog Keresztfa, amelyre megfeszíttetett Krisztus, Urunk és Királyunk, általad bukott el a gyümölcsfával kísértő, tőrbeesvén a testileg rád szegezett Isten által, ki békét ad a mi lelkünknek."
6. óda
Irmosz: "Gyötrelmemben az Úrhoz kiáltottam, és meghallgatott engem üdvösségemnek Istene."
Katavaszia: "A tengeri szörny gyomrában, keresztalakban tárta ki a kezeit Jónás, világosan jelképezve a megváltó kínszenvedést; majd pedig harmadnapon kijőve onnan, előábrázolta tündöklő feltámadását Krisztus Istenünknek, aki testileg megfeszíttetvén, harmadnapi feltámadásával a világot megvilágosította."
Kondákion. 7. hang
A hegyen megdicsőültél, tanítványaid pedig amennyire felfoghatták, szemlélték a Te dicsőségedet, Krisztus Isten; hogy mikor majd megfeszítve látnak, megértsék az önként vállalt szenvedésedet, a világnak pedig hirdessék, hogy valóban Te vagy az Atyának szülöttje.
Ikosz
Emelkedjetek óh rest s bár nem mindig alantas gondolataim, melyek a föld felé hajlítjátok lelkemet; keljetek föl és emelkedjetek az isteni fölmenetel magasságába! Siessünk Péterhez és Zebedeus fiaihoz, s velük együtt igyekezzünk a Thábor hegyére, hogy meglássuk velük együtt Istenünknek dicsőségét, s hallgassuk meg a szózatot, amelyet ők a magasságból hallottak, és hirdették az Atyának Szülöttjét.
7. óda
Irmosz: "Ábrahámnak gyermekei egykor Babylonban, eltaposták a kemence lángját, és dicsérve énekelték: Áldott vagy Te, atyáinknak Istene."
Katavaszia: "A kegyetlen zsarnok esztelen parancsa, fenyegetést és istengyűlölő káromlást lehellve, megingatta a népeket; azonban a három ifjút sem az állati indulat, sem az emésztő tűz meg nem rémítette, hanem a harmatot árasztó fuvallattól kísérve, lángok között énekelték: Áldott vagy Te, atyáinknak fölöttébb magasztalt Istene."
8. óda
Irmosz: "Babylonban a szent ifjak, istenes bizgóságtól lángolva, a zsarnok s a tűz fenyegetését bátran eltaposták, és a lángnak közepébe vettetvén, hűsölve így énekeltek: Úrnak művei, áldjátok az Urat."
Katavaszia: "A Háromsággal egyenlő számú ifjak, áldjátok az Istent, a Teremtő Atyát; dicsérjétek a leszállott és a tüzet harmattá változtató Igét, és magasztaljátok a mindeneknek életet adó Szentséges Lelket mindörökké."
9. óda
”Aki a keruboknál tiszteltebb...” elmarad
(Elővers:) Magasztalja én lelkem a Thábor hegyén megdicsőült Urat.
Irmosz: "A Te Magzatod enyészhetetlennek bizonyult; bensődből testet viselő Isten származott, ki a földön megjelent és emberekkel együtt élt. Ezért Téged Istennek Szülője, mindnyájan magasztalunk."
Katavaszia: "Titokzatos Paradicsom vagy, óh Istennek Szülője, mely magvetés nélkül termette a Krisztust, aki által pedig a földből kihajtott a kereszt életetadó fája. Most annak felmagasztalásakor, őnéki hódolva, Téged magasztalunk."
Exaposztilárion
Változatlan Fénye az időtelen Atya világosságának vagy Ige; ma a Thábor hegyén feltündöklött világosságodban, világosságnak láttuk az Atyát, és világosságnak a Lelket is, aki megvilágosítja az egész teremtést. 3-szor
Dicséreti sztichirák 4. h.:
A drága kereszthalálod és szenvedéseid előtt, magadhoz véve szent apostolaid közül azokat, kiket arra a többinél méltóbbnak találtál, felmentél Thábor hegyére Uralkodó, meg akarván mutatni nekik a Te dicsőségedet. Azok pedig látván Téged megdicsőülni, s a napfénynél fényesebben tündökölni, leborulva csodálták a hatalmadat, így kiáltva: Te az Atya időtelen Világossága és Kisugárzása vagy Krisztus, bár akarva testben jelentél meg, óh Változhatatlan. (2-szer)
Ki időtelen időktől vagy óh Isten Ige, aki köntösként öltöd fel a világosságot, megdicsőülve tanítványaid előtt, a napfénynél fényesebben tündököltél. Mózes és Illés álltak Melletted tanúsítva, hogy Ura vagy az élőknek és holtaknak, és dicsőítették mondhatatlan gondviselésedet, irgalmadat és nagy jóindulatodat, amellyel megmentetted a bűneiben pusztuló világot.
Ki a szűzi Felhőből születtél, és megtestesültél Urunk, és a Thábor hegyén megdicsőültél, és a fényes felhő által körülöleltettél, Szülőatyádnak szózata tanítványaid előtt, szeretett Fiának jelentett ki Téged, mint Ővele egylényegűt és együtt uralkodót. Péter azért elámulva ezt mondotta: Jó nekünk itt lenni! – mert nem tudta, hogy mit beszél, óh nagyirgalmú Jóttevőnk.
Dicsőség... most és mindenkor... 8. h.:
Magához vette Krisztus Pétert és Jakabot és Jánost, és külön ment fel velük a magas hegyre, és megdicsőült előttük, és orcája ragyogott mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, mint a napfény. És megjelent ott Mózes és Illés, amint Vele beszélgettek; fényes felhő pedig árnyékolta be őket; és íme szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az Én szeretett Fiam, kiben gyönyörködöm; Őt hallgassátok.
SZENT LITURGIA
Aranyszájú Szent János Liturgiája
I. Antifon:
Ujjongjon az Úrhoz az egész föld. Énekeljetek az Ő Nevének. Zengjetek dicsőséget az Ő dícséretében.
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
A Te mennydörgésed hangja a forgószélben. Megvilágították a Te villámaid a földkerekséget, megrendült és megrettent a föld.
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
Ékességbe és fennségbe öltöztél, aki felöltötted a világosságot mint a köntöst
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
Dicsőség... most és mindenkor...
Isten Szülőjének közbenjárásai által, Üdvözítő, üdvözíts minket.
II. Antifon:
Sion hegyein, az észak szélén a nagy Király városa.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
És felvezette őket az Ő megszentelésének hegyére, a hegyre, amelyet az Ő jobbkeze épített.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
Sion hegyét, amelyet szeretett; és megépítette mint sziklavárat a maga szentélyét.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
Dicsőség... most és mindenkor...
Istennek Egyszülött Fia és Igéje...
III. Antifon:
Akik bíznak az Úrban, olyanok mint a Sion hegye: meg nem rendül mindörökké.
Tropárion, 7. hang.: Megdicsőültél a hegyen Krisztus Isten, megmutatván tanítványaidnak a Te dicsőségedet, amennyire elbírhatták. Ragyogtasd fel nékünk bűnösöknek is, a Te örök világosságodat, Isten Szülőjének közbenjárására. Világosságot adó, dicsőség Néked.
Hegyek veszik körül az Ő népét mostantól és mindörökké.
Tropárion, 7. hang.
Uram, kicsoda lakozik a Te hajlékodban, vagy kicsoda táboroz a Te szent hegyeden?
Tropárion, 7. hang.
Kicsoda megy fel az Úr hegyére, és kicsoda áll meg az Ő szent helyén?
Tropárion, 7. hang.
Kis Bemenetkor:
Uram, küldd le a Te világosságodat és a Te igazságodat; azok vezérelnek és vezetnek el engem a Te szent hegyedre.
Üdvözíts minket Istennek Fia, aki a Tábor hegyén megdicsőültél; Néked énekelünk: Alliluia.
Apostoli prokimen. 4. hang:
Mily nagyok a Te műveid, Uram; mindeneket bölcseségben teremtettél.
Áldjad én lelkem az Urat; én Uram Istenenm, felmagasztaltattál nagyon
Apostol: 2Pét. 1,10-19
Evangélium: Mt. 17,1-9
“Valóban méltó” helyett:
Elővers: Magasztalja én lelkem a Tábor hegyén megdicsőült Urat.
Ének: A Te Magzatod enyészhetetlennek bizonyult; bensődből testet viselő Isten származott, aki a földön megjelent és emberekkel együtt élt. Ezért Téged, Istennek Szülője, mindnyájan magasztalunk.
Kinonikon:
Urunk, a Te orcád világosságában járunk és a Te Nevedben örvendezünk mindörökké. Alliluia.
Amvon mögötti ima után Gyümölcsszentelés
Elbocsátás: A Tábor hegyén az Ő szent tanítványai és apostolai előtt dicsőséggel színeváltozott Krisztus igaz Istenünk, az Ő tisztaságos Anyjának...