SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
 

"Uram, Tehozzád kiáltottam" után 10 sztichira:

az alábbi 7 az Oktoichoszból, és további 3 az Általános Mineából. (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)

Oktoichosz sztichirái:

A mi esti imáinkat fogadd el Szent Urunk, és add meg nekünk bűneink bocsánatát; mert egyedül Te mutattad meg a világnak a feltámadást.

Gyűljetek népek a Sion köré, és vegyétek azt körül, és zengjetek azon dicsőséget, a halottakból Feltámadottnak; mert Ő a mi Istenünk, aki megváltott bennünket törvénytelenségeinktől.

Jertek népek, énekeljünk és hódoljunk Krisztusnak, dicsőítve a halottakból való feltámadását; mert Ő a mi Istenünk, aki a világot megváltotta az ellenség álnokságától.

Örvendezzetek egek, harsogjatok földnek alapjai, örömet kiáltsatok ti hegyek; mert íme Emmánuel bűneinket keresztre szegezte, és aki életet adott, a halált megölte, feltámasztván Ádámot, mint embereket szerető.

Aki testben önként keresztre feszíttetett érettünk, szenvedett és eltemettetett, és halottaiból feltámadott, Őt dicsérjük mondván: Erősítsd meg igaz hitben Egyházadat Krisztus, s tedd békéssé a mi életünket, mint jóságos és embereket szerető.

Életet befogadó sírodnál megállva mi méltatlanok, dicsérőéneket ajánlunk fel mondhatatlan könyörületednek, Krisztus Istenünk; mert elfogadtad a keresztet és a halált, óh Bűntelen, hogy a világnak feltámadást ajándékozzál, mint embereket szerető.

Az Atyával együtt időtelen és örökkévaló Igét, ki a szűzi méhből kifejezhetetlenül született, s a keresztet és a halált miérettünk önként elfogadta, és dicsőséggel feltámadt, magasztaljuk mondván: Életetadó Urunk, dicsőség Néked, a mi lelkünk Üdvözítőjének.

Dicsőség . . . (a Mineából)

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Az egész világnak Dicsőségét, aki emberekből sarjadt, és az Uralkodót szülte, a mennyeknek kapuját, dicsőítsük Máriát a Szüzet, a Testnélküliek dicséretét és a hivők ékességét; mert Ő az Istenség egének és templomának bizonyult. Ő ledöntvén a viszály válaszfalát, elhozta a békeséget, s az Országot megnyitotta. Lévén nekünk Ő a hitünk horgonya, az Úr a mi védelmezőnk, aki Tőle született. Bízzék tehát, bízzék Istennek népe, mert Ő legyőzi az ellenséget, mint Mindenható.

Előverses sztichirák:

Szenvedésed által Krisztus, megszabadultunk a szenvedésektől, és feltámadásod által megváltattunk az enyészettől; Urunk, dicsőség Néked.

(Elővers:) Az Úr uralkodik, ékességbe öltözött.

Örvendezzék a Teremtés, az egek vigadjanak, tapsoljanak kezeikkel a nemzetek örvendezve, mert Krisztus, a mi Megváltónk, bűneinket keresztre szegezte, és megölvén a halált, életet ajándékozott nekünk, feltámasztva az elesett ősünket Ádámot, mint embereket szerető.

(Elővers:) És megerősítette a földkerekséget, amely nem rendül meg.

Bár a mennynek és a földnek Királya vagy, óh Felfoghatatlan, önként feszíttettél a keresztre emberszeretetből. Midőn lent az alvilág találkozott Veled, elkeseredett, s az igazak lelkei fogadva Téged, örvendeztek, Ádám pedig látván Téged, a Teremtőt a föld mélységében, feltámadott. Óh mily csoda! Hogyan ízlelhette meg a halált a mindenek Élete? Csakis úgy, hogy megvilágosítani akarta a világot, mely ezt kiáltja és mondja: Ki halottaidból feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.

(Elővers:) A Te házadat illeti szentség, Uram, napok hosszáig.

A kenetetvivő asszonyok keneteket hozva, sietséggel és sírással jöttek a sírodhoz, s nem találván tisztaságos Testedet, és megtudván az angyaltól az újszerű és különös csodát, ezt mondták az apostoloknak: Feltámadt az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.

Dicsőség . . . (a Mineából.)

Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.)

Feltámadási tropárion:

Bár a sírkövet a zsidók lepecsételték, és a vitézek őrizték szeplőtelen Testedet, feltámadtál harmadnapon Üdvözítő, életet ajándékozva a világnak. Ezért a Mennyei Hatalmak ezt kiáltják Néked, az Életetadónak: Dicsőség a Te feltámadásodnak Krisztus, dicsőség a Te Országodnak, dicsőség a Te gondviselésednek, egyedülvaló Emberszerető.

Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.)

Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.)

VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET

"Isten az Úr" után

a feltámadási tropárion 2-szer. (L.: a szombat esti istentisztelet végén.) Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.) Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.) (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)

1. sztichológia után kathizma:

A Te sírodat őrizvén a katonák, Üdvözítő, holttá váltak a megjelent angyalnak fényétől, ki az asszonyoknak a feltámadást hirdette. Téged dicsőítünk, az enyészet Lerontóját; Teelőtted leborulunk, a sírból feltámadt, egyedüli Istenünk előtt.

Dicsőség . . .

A keresztre önként szegeztetvén, óh Könyörületes, és a sírba helyeztetvén mint halandó, óh Életetadó, összetörted haláloddal a halál hatalmát, óh Hatalmas; mert Tőled rettentek meg az alvilág kapuőrei, Te támasztottad fel magaddal az időtelen időktől elhunytakat, mint egyedülvaló Emberszerető.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Isten Anyjának ismerünk mindannyian Téged, ki a szülés után is valóban Szűz maradtál; szeretettel folyamodunk jóságodhoz, mert Te vagy az oltalmunk minékünk bűnösöknek, Te vagy a mi menekvésünk a kísértésekben, óh egyedülvaló Feddhetetlen.

2. sztichológia után kathizma:

Asszonyok a sírhoz mentek korán kelve, és az angyal jelenését látván megrettentek; a sírbolt életet sugározott, és a csoda ámulattal töltötte el őket. Elmenvén ezért, hirdették a tanítványoknak a feltámadást: Leigázta Krisztus az alvilágot, mint egyedül erős és hatalmas, és magával felkeltette az enyészetben lévőket, feloldván a kárhozat félelmét a keresztnek erejével.

Dicsőség . . .

A keresztre szegeztettél, óh mindenek élete, s a holtakhoz számláltattál halhatatlan Urunk; feltámadtál harmadnapra Üdvözítő, s felkeltetted Ádámot az enyészetből. Ezért a Mennyei Hatalmak így kiáltottak Hozzád óh Életetadó: Dicsőség a szenvedéseidnek Krisztus, dicsőség a feltámadásodnak, dicsőség a leereszkedésednek, egyedülvaló Emberszerető.

Most és mindenkor . . . (Theotokion:)

Óh Mária, megszentelt edénye az Uralkodónak, kelts fel minket, kik az ádáz csüggedésnek, vétkeknek és gyötrelmeknek örvényébe estünk; mert Te vagy a bűnösöknek üdvössége, segedelme és hatalmas pártfogója, és megmented a Te szolgáidat.

Ypakoi:

A latornak bűnbánata a Paradicsomot szerezte, a kenetvivők sírása az örömet jelentette; mert feltámadtál, óh Krisztus Isten, megadva a világnak a nagy irgalmat.

Lépcsőének:

1. antifon:

Gyötrődésemben hallgasd meg fájdalmamat, Uram, Tehozzád kiáltok.
A pusztaságban élőknek szüntelen az istenszeretete, mert kívül vannak a hívságos világon.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Lelket tisztelet és dicsőség illeti, amiképen az Atyát és a Fiút; énekeljünk ezért a Háromság egyeduralmának.

2. antifon:

Törvényeid hegyeire emeltél fel engem; tégy erények által tündöklővé, Isten, hogy dicsérjelek Téged.
Jobb kezeddel befogadván engemet, óh Ige, őrizz és oltalmazz, nehogy a bűn lángja megégessen engem.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Lélek által megújhodik az egész teremtés, visszatérve első állapotába; mert Ő egyhatalmú az Atyával és az Igével.

3. antifon:

Amikor mondották nékem: az Úr tornácaiba megyünk, - vígadott a lelkem, s együtt örvend a szívem.
Dávid házán nagy a félelem, mert ott felállítják a trónokat, és megítéltetnek a föld minden törzsei és nyelvei.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Léleknek méltó és kell felajánlani: tiszteletet, hódolatot, dicsőséget és hatalmat, amiként az Atyának és a Fiúnak; mert Egység a Háromság a természet szerint, de nem a személyekben.

Prokimen:

Most fölkelek, - ezt mondja az Úr, - szabadítására kelek annak, aki áhítozik utána.
Az Úr beszédei tiszta beszédek.

Kánon

Ismétlődő vers: Dicsőség a Te szent feltámadásodnak, Urunk.

1. óda

Irmosz: "A Te győzedelmes jobbod Istenhez méltóan erőben megdicsőült; mert az törte meg mint hatalmas az ellenségeket, óh Halhatatlan, új utat nyitva az Izraelitáknak a tenger mélyében."
Aki hajdan tisztaságos kezeiddel, isteni munkálkodással, porból alkottál meg engem, kezeidet kitártad a kereszten, visszahíva a földből a megromlott testemet, amelyet a Szűztől öltöttél magadra.
Eltűrte a meghalást érettem, és lelkét a halálnak adja át, ki isteni ihletéssel lelket helyezett belém, és feloldva azt az örök bilincsektől, és magával feltámasztva, megdicsőítette enyészetlenséggel.
Theotokion: Örvendezz, kegyelemnek forrása; örvendezz, óh mennyei lépcső és kapu; örvendezz, arany szövétnek és kehely, és érintetlen hegy, aki az életetadó Krisztust szülted a világnak.

3. óda

Irmosz: "Ki egyedül ismered a halandók lényének erőtelenségét, és azt együttérzőn magadra öltötted, övezz körül engem magasból való erővel, hogy kiáltsam Hozzád: Szent a Te tisztaságos dicsőségednek lelkes temploma, óh Emberszerető."
Aki nékem Istenem vagy, óh Jóságos, könyörültél rajtam az elesetten, és énhozzám alászállni kegyeskedtél, s fölemeltél a keresztre feszítésed által, hogy kiáltsam Hozzád: Szent a dicsőségnek Ura, aki jóságában sejthetetlen.
Aki lényed szerint magad vagy az élet, óh Krisztus, és mint együttérző Isten, felöltöttél engem a megromlott embert, alászállva a halál porába Uram, széttörted a halandóság kényszerét, s harmadnapra feltámadván, a holtakat enyészetfenségbe öltöztetted.
Theotokion: Istent foganva méhedben a Szentséges Lélektől, óh Szűz, megégetlen maradtál; mert az égő s el nem égő csipkebokor, a törvényhozó Mózesnek világosan megjelentett Téged, aki az elbírhatatlan tüzet befogadtad.

4. óda

Irmosz: "Az isteni kegyelemtől beárnyékolt hegynek értve Téged, látnoki szemével Habakum megjövendölte, hogy Tőled jő Izráelnek Szentje, a mi üdvösségünkre és megújhodásunkra."
Kicsoda a Szabadító, ki az Édenből érkezett, tövisből való koszorút visel, vérvörös az öltözete, és a keresztfán függ? Izráelnek Szentje Ő, a mi üdvösségünkre és megújhodásunkra.
Lássad engedetleneknek népe, és szégyenülj meg: kinek mint gonosztevőnek keresztrefeszítését Pilátustól esztelenül követelted, lerontotta a halál hatalmát, és Istenhez méltó módon feltámadt a sírból.
Theotokion: Az Élet fájának ismertünk meg Téged, óh Szűz, mert Belőled a halandók számára nem halálthozó gyümölcs sarjadt, hanem az örök életnek élvezete, a mi üdvösségünkre, kik dicsérünk Téged.

5. óda

Irmosz: "Aki eljöveteled fényével megvilágosítottad, és kereszted által derűssé tetted a világ határait, óh Krisztus, világosítsd meg az istenismeret fényével azok szívét, akik igaz hittel magasztalnak Téged."
A bárányok nagy Pásztorát és Urát, a zsidók a kereszt fájával megölték; Ő azonban mint juhait, az alvilág eltemetett halottait, megmentette a halálnak hatalmából.
Kereszteddel békeséget jelentve, s a foglyoknak elengedést hirdetve óh Üdvözítőm, a hatalmon lévőt megszégyenítetted, Krisztus, s mezítelen nincstelenné tetted, isteni feltámadásod által.
Theotokion: A hittel könyörgők kéréseit ne vesd el, óh fölöttébb Magasztalt, hanem fogadd és vezesd azokat Fiadhoz és Istenhez, az egyetlen Jótevőhöz, Tisztaságos; mert Te vagy az oltalmazónk.

6. óda

Irmosz: "Körülvett bennünket feneketlen mélység; nincsen szabadítónk, a leölésre szánt juhok közé számláltattunk. Üdvözítsd a népedet Istenünk, mert Te vagy az erőtlenek ereje és fölemelkedése."
Az elsőként teremtettnek vétke által, súlyosan megsebesültünk Urunk, meggyógyultunk pedig a Te sebed által, amelyet érettünk szenvedtél el Krisztus; mert Te vagy az erőtlenek ereje és fölemelkedése.
Fölvezettél bennünket az alvilágból Urunk, leigázva a mindent felfaló fenevadat Mindenható, hatalmaddal megtörve annak erejét; mert Te vagy az élet és a világosság és a feltámadás.
Theotokion: Örvendeznek Benned óh Hajadon, nemzetségünk ősszülői, mert Általad az édennek részesei lettek, melyet egykor engedetlenségük miatt elvesztettek; mert tiszta vagy Te a szülés előtt és utána.

Kondákion:

Feltámadtál a sírból mint Isten dicsőséggel, és a világot is feltámasztottad, és a halandó lények mint Istent magasztalnak Téged. A halál megsemmisült, és Ádám ujjong, óh Uralkodónk; Éva pedig megváltva immár bilincseitől, örvendezik így kiáltva Hozzád: Te vagy a Krisztus, ki mindeneknek megadod a feltámadást.

Ikosz:

A harmadnapon Feltámadottat magasztaljuk, mint a mindenható Istent, aki összezúzta az alvilág kapuit, és az időtlen időktől elhunytakat felkeltette a sírból; ki megjelent a kenetvivőknek, amiként Őneki tetszett, és először nekik mondta: Örvendjetek! s az apostoloknak örömet hirdetett, mint egyedülvaló Életetadó. Ezért az asszonyok hittel viszik hírül a tanítványoknak a győzelem jeleit. Az alvilág felsóhajt, és a halál kesereg, és a világ vigadozik, és mindenek együtt örvendeznek. Mert Te adtad meg, óh Krisztus, mindeneknek a feltámadást.

7. óda

Irmosz: "Eszmei tűzkemencének tartunk Téged mi hivők, óh Istennek Szülője; mert amiként a fölöttébb Magasztalt megmentette a három ifjút, engem is mint egész embert újjáalkotott méhedben, atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene."
Megborzadt a föld, elrejtőzött a napvilág, és elsötétült a világosság, kettészakadt a templomnak isteni kárpitja, a sziklák pedig megrepedeztek, mert keresztre függesztetett az Igaz, atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.
Mintegy gyámoltalanná lettél Te, és megsebzett a halottak között, önként és érettünk, óh fölöttébb Magasztalt, s mindnyájunkat megszabadítottál, és hatalmas kezeddel feltámasztottál, atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.
Theotokion: Örvendezz, örökéletű folyónak forrása; örvendezz, gyönyörnek Paradicsoma; örvendezz, hivőknek védőfala; örvendezz, házasságot nem ismerő; örvendezz, egész világ öröme, aki által felkelt nékünk atyáinknak magasztalt és fölöttébb dicsőséges Istene.

8. óda

Irmosz: "Izráelnek ifjai az égő kemencében, miként az ércolvasztóban, az istenfélelem szépségével, az aranynál is tisztábban tündököltek mondván: Áldjátok minden teremtmények az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok mindörökké."
Ki akaratoddal mindeneket cselekszel, s még a halál árnyékát is örök életté átalakítod, a Te szenvedésed által Istennek Igéje, minden teremtmények Téged szüntelenül, mint Urat dicsérünk és magasztalunk mindörökké.
Te rontottad le, óh Krisztus, a romlást és a nyomorúságot, az alvilág kapujában és erődítményeiben, feltámadva harmadnap a sírból. Minden teremtmények Téged szüntelenül, mint Istent dicsérnek és magasztalnak mindörökké.
Theotokion: Aki magtalanul és természetfelettien, az isteni fényből szülte Krisztust, a legdrágább Igazgyöngyöt, Őt dicsérjük mondván: Áldjátok minden teremtmények az Urat, dicsérjétek és magasztaljátok mindörökké.

9. óda

Irmosz: "Tisztaságos szülésednek előképét, a lángoló s el nem égő csipkebokor mutatta meg; kérünk Téged, oltsd el most a kísértéseknek ellenünk vadul égő kemencéjét, Istennek Szülője, hogy szüntelen magasztaljunk Téged."
Óh hogyan is menthette föl a törvénytelen és engedetlen, és gonoszságot forraló nép a hitvány gonosztevőt, és hogyan ítélhette keresztre az Igazt, a dicsőség Királyát! Méltóképen Őt magasztaljuk.
Üdvözítő, feddhetetlen Bárány, aki elvetted a világ bűnét, Téged dicsőítünk, a harmadnapon Feltámadottat, az Atyával és Isteni Lelkeddel, és a dicsőség Királyának hirdetve, magasztalunk Téged.
Theotokion: Üdvözítsd a Te népedet Urunk, melyet drága véreddel szereztél; ajándékozz erőt az igazhitű keresztényeknek az ellenség ellen, és jutalmazd Egyházadat békeséggel, óh Emberszerető, Isten Szülőjének közbenjárásai által.

Exaposztiláriont lásd a Függelékben.

Dicséreti sztichirák:

Magasztaljuk a megváltó szenvedéseidet Krisztus, és dicsőítjük feltámadásodat.

Aki a keresztet elszenvedted, és a halált megszüntetted, és halottaidból feltámadtál, tedd békéssé életünket Urunk, mint egyedül Mindenható.

Ki az alvilágot leigáztad, s az embert feltámasztottad, a feltámadásod által Krisztus, méltass minket arra, hogy tiszta szívvel dicsérjünk és dicsőítsünk Téged.

Isteni leereszkedésedet dicsérve, magasztalunk Téged Krisztus. A Szűztől születtél, s nem váltál el az Atyától; mint Ember szenvedtél, és önként vállaltad a keresztet; feltámadtál a sírboltból, mint palotából kilépve, hogy üdvözítsd a világot. Urunk, dicsőség Néked.

Midőn a kereszt fájára szegeztettél, megsemmisült az ellenség hatalma, a teremtés megremegett a Te félelmedben, és az alvilágot leigázta a Te hatalmad; a holtakat feltámasztottad a sírból, s a latornak megnyitottad a Paradicsomot. Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.

Zokogva és sietséggel jöttek a sírodhoz a tisztes asszonyok, és a sírboltot nyitva találván, és megtudván az angyaltól az újszerű és különös csodát, jelentették az apostoloknak, hogy feltámadott az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.

Szenvedéseid isteni sebeinek hódolunk, óh Krisztus Isten, és a Sionon való uralkodói szertartásnak, mely az idők teljében ment végbe, az isteni jelenésed által; mert a sötétben alvókat megvilágosítottad, óh Igazságnak Napja, vezérelve őket az alkony nélküli világosság felé. Urunk, dicsőség Néked.

Békételen nemzedéke a zsidóknak, halljad: Hol vannak, kik Pilátushoz mentek? Mondják meg az őrtálló katonák: Hol vannak a sírbolt pecsétjei? Hová került az Eltemetett? Hol adták el az Eladhatatlant? Hogyan lopták el a Kincset? Miért rágalmazzátok a Megfeszített feltámadását, törvényszegő zsidók? Feltámadt Ő, aki szabad a halottak között, és megadja a világnak a nagy irgalmat.

Dicsőség . . . (a soros hajnali idiomelon. L.: a Függelékben.) Most és mindenkor . . . (Theotokion)

Továbbiak a Horologionban.