ApCsel. 6,1–7

 

Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok szaporodának, támada a görög zsidók közt panaszolkodás a héberek ellen, hogy az ő közülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban.

Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk.

Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.

Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.

És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Lélekkel teljes férfiú vala, Filepet, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelitus vala;

Kiket állatának az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájok veték.

És az Isten ígéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagy sokan követék a hitet.

 

Azokban a napokban pedig. Ez egy elterjedt szófordulat a Szent Írásban, nem azt jelenti, hogy ez közvetlenül akkor történt, amikor az angyal kiszabadította az apostolokat a börtönből, hanem néhány nappal később. görög zsidók. A görögül beszélő zsidókról lehet szó. a mindennapi szolgálatban. Ez alatt az özvegyek ellátását kell érteni, amely mindennapi szolgálatot jelentett. a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát. Nem az apostolok választják ki őket, hanem a nép, amelynek haszna van a diakónusok szolgálatából. Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Ez a mondat arról szól, hogy a szükségest mindig a kevésbé szükséges elé kell helyezni. Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcseséggel teljesek. Szent Lukács nem csak lelki embereknek, de Lélekkel és bölcsességgel eltelt embereknek nevezi őket, mert az özvegyek ügyeinek intézéséhez nagy bölcsességre volt szükség. miután imádkoztak, kezeiket reájok veték. Figyeljünk! Az író nem túl bőbeszédű: nem mondja, hogy hogyan helyezték rájuk a kezeiket, csak annyit, hogy imádkoztak közben. Így történik a chirotonia – a felszentelés: mindent Isten visz véghez. Milyen kézrátételben részesült ez a hét férfiú? Csak diakónusiban? Igen, ők csak erre a szolgálatra kaptak felszentelést, tehát, hogy segítsék a hívőket a rászorulók ellátásával. és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben. Ezt nem csak úgy mondja az Apostol, de kiemeli, hogy milyen ereje van a jótékonyságnak és a diakonátus intézményének.

 

Összefoglalva „Феофилакт Болгарский, Благовестник. Книга II. Москва, 2002” alapján