A Bérmálás szentségével megkapjuk a "Szent Lélek ajándékának pecsétjét" (Róm 8; 1Kor 6; 2Kor 1,21-22). A keresztség személyes részvételünk a Húsvétban, Krisztus halálában és feltámadásában; a bérmálás pedig ugyanolyan részvételünk a Pünkösdben, a Szent Lélek eljövetelében.
A bérmálás szentségét konfirmációnak is szokás nevezni, de az Ortodox Egyházban mindig a kereszteléssel együtt végzik. Ahogy a Húsvétnak nincs jelentése Pünkösd nélkül a világ számára, ugyanúgy a keresztény számára a keresztségnek sincs jelentése a bérmálás nélkül. Ebben az értelemben - és gyakorlatban - az Ortodox Egyház különbözik a Római Katolikus és a Protestáns Egyházaktól, ahol a két szentséget gyakran különválasztják, és másként magyarázzák, mint ahogy azt a hagyományos Ortodoxiában találjuk.
Az Ortodox Egyházban úgy szolgáltatják ki a bérmálás szentségét, a Szent Lélek ajándékát, hogy a test minden részét megkenik egy különleges olajjal, amelyet Szent Kenetnek hívnak. Ezt az olajat, Miront (mirrhát) az Egyház püspökei készítik el Nagy Hét során. Ezt használják a bérmáláskor, jelezve, hogy eredetileg Krisztus apostolain keresztül adatott meg az embereknek a Szent Lélek ajándéka (ApCsel 18,14; 19,1-7), akiknek a világban hivatalos utódai az Egyház püspökei.
Bérmáláskor az ember "a fentről való erő" ajándékát kapja meg (ApCsel 1-2), Isten Lelkének az ajándékát ahhoz, hogy élni tudjon a keresztségben elnyert új életben. Az ember úgy kapja meg ezt a kenetet, ahogy Krisztus, a Messiás is Felkentje Istennek. Az ember, az egyházatyák merész megfogalmazása szerint, Jézussal együtt "krisztussá" válik. A bérmálás által tehát "krisztussá", Isten Fiává leszünk, akiben a Szent Lélek lakozik, akiben a Szent Lélek él és működik erőteljes, szent sugallataival, addig, amíg ezt mi is akarjuk és együttműködünk Vele.
Így tehát csak a bérmálás után következik a keresztelési körmenet, csak ezután halljuk az Apostoli olvasmányt és üdvösségünk és megvilágosodásunk Evangéliumát.
A keresztelés és a bérmálás után az Isten családjában újonnan befogadott személyt megnyírják. Mivel a haj az erő szimbóluma (Bir 16,17) a hajnyírás során kereszt alakban levágják a hajat, ezzel jelezve, hogy az ember teljesen felajánlja magát Istennek. A 15. századig az Ortodox Egyház papjai, az ún. "hivatásos keresztények", egész életükön át viselték a "tonzúrát", jeléül annak, hogy erejük Istenben van.
A templomi bemutatás
Az újszülött megkeresztelkedése és megbérmálása után történik templomi "bemutatása". A Bemutatás szertartása a fiúgyermekek templomi bemutatásának a hagyományát követi az ószövetségi törvény előírása szerint, de különösen Krisztus felajánlását a születése utáni negyvenedik napon (Lk 2, 22). Emiatt az ortodox Egyházban kialakult az a hagyomány, hogy a keresztelést a negyvenedik, vagy az ahhoz közel eső napon kell végezni. Az újszövetségi Egyházban mind a fiú mind pedig a leánygyermekeket bemutatják Istennek a templomban, és külön imádkoznak is fölöttük.
Ugyancsak az ószövetségi hagyomány folytatásaként ugyanekkor történik az újszülött anyjának a "bemutatása" is. Jézus anyjának, Máriának példáját követve, aki szintén betartotta a tisztulási előírásokat (Lk 2,22). Az ortodox hagyományban az anya bemutatása nem más, mint újra belépése Isten népének a közösségébe, miután Istennel közösségben részesült a szülés szent cselekedetében, és miután szükségképpen el volt zárva a Szent Liturgiától. Ezért az anya áldást kap arra, hogy újra részesüljön Krisztus Testének és Vérének a titkában az Egyház Szent Liturgiájának a keretében, melytől kényszerből távol kellett maradnia.
A gyermek anyját még a keresztelő előtt kell bemutatni, azért, hogy jelen lehessen gyermekének szentségi belépésénél Krisztus Országába. A hivatalos szertartáskönyvben utalás is található arra nézve, hogy ennek így kell történnie.
Az is az ortodox hagyományhoz tartozik, hogy a keresztség és a bérmálás - hivatalosan a "szent megvilágosodás" - szentségei az újszülött azonnali Szent Áldozásában nyerik el beteljesülésüket az Egyház eucharisztikus liturgiájának a keretében. Ez a szokás mind gyermekek mind pedig felnőttek esetében.
Befejezésként álljanak itt a Keresztelés és Bérmálás szertartásának Apostoli és Evangéliumi olvasmányai:
"Testvéreim! Valahányan Krisztusban keresztelkedtünk meg, az Ő halálára keresztelkedtünk meg. Eltemettettünk tehát Vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen az Atya az Ő dicsősége által feltámasztotta Krisztust a halottak közül, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az Ő halálának hasonlatossága szerint Ővele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásának hasonlatossága szerint is azok leszünk. Tudjuk pedig, hogy a mi ó emberünk Vele együtt megfeszíttetett, hogy a bűn teste megsemmisüljön, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy Vele együtt élni is fogunk. Mert tudjuk, hogy Krisztus, akit Isten feltámasztott a halottak közül, többé nem hal meg, a halál nem uralkodik többé Rajta. Mert hogy meghalt, egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, hogy pedig él, az Istennek él. Így ítéljetek ti is magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de a mi Urunk Jézus Krisztusban az Istennek éltek." (Róm 6,3-11)
"Abban az időben a tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. És amikor meglátták Őt, leborultak Előtte. Némelyek azonban kételkedtek. Jézus pedig odament hozzájuk és azt mondta nékik: Nékem adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Menjetek el azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának és Fiúnak és Szent Léleknek nevében, és tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit Én parancsoltam néktek. És íme, Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámin." (Mt 28,16-20)
<<<<< A Keresztség A Szent Eucharisztia>>>>>