MÁSODIK HANG
SZOMBAT ESTI ISTENTISZTELET
„Uram, Tehozzád kiáltottam" után 10 sztichira: az alábbi 7 az Oktoichoszból, és további 3 az Általános Mineából. (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)
Oktoichosz sztichirái:
Az Atyától időknek előtte született, és a Szűz Máriától megtestesült Isten Igének, jöjjetek hódoljunk, mert eltűrvén a keresztet, temetésnek átadatott, amint Ő maga akarta; és feltámadván halottaiból, üdvözített engem, a tévelygő embert.
Krisztus, a mi Üdvözítőnk, keresztre szegezvén az ellenünk szóló adósságlevelet, megsemmisítette azt, s megszüntette a halál hatalmát. Hódolunk a harmadnapi feltámadásának.
Az arkangyalokkal együtt magasztaljuk Krisztus feltámadását, mert Ő a mi lelkünk Megváltója és Üdvözítője, aki az Ó félelmetes dicsőségével és hatalmas erejével újból eljő, megítélni a világot, amelyet alkotott.
Téged, a keresztre feszített és eltemetett Uralkodót, hirdetett az angyal, és így szólt az asszonyokhoz: Jertek és lássátok, hol feküdt az Úr; de feltámadt, amiképen megmondotta, mint Mindenható. Ezért is hódolunk Néked, az egyedül Halhatatlannak. Életet adó Krisztus, irgalmazz nekünk.
Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfa átkát, temetéseddel megölted a halál hatalmát, feltámadásoddal pedig megvilágosítottad az emberek nemzetségét; ezért Hozzád így kiáltunk: Jóttevő Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Megnyíltak Előtted Urunk, félelemmel a halál kapui, s az alvilág őrségei látván Téged megrettentek; mert az érckapukat összezúztad, s ledöntötted a vaskorlátokat, kivezettél bennünket a sötétségből és a halál árnyékából, és a bilincseket széttörted.
Az üdvösség dicsérőénekét zengve, ajkainkkal énekeljünk: Jertek mindannyian, boruljunk le az Úrnak házában, mondván: Ki a keresztfára feszíttettél, és halottaidból feltámadtál, s az Atyának ölében vagy, könyörülj a bűneinken.
Dicsőség . . . (a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Elszállt a törvény árnyéka és eljött a kegyelem; mert amiként a lángoló csipkebokor el nem égett, azonképen szűzen szültél és Szűz is maradtál. A lángoszlop helyett az Igazság Napja kelt fel, Mózes helyett pedig Krisztus, a mi lelkünk Üdvössége.
Előverses sztichirák:
A Te feltámadásod Krisztus Üdvözítő, beragyogta az egész földkerekséget, és általa visszahívtad a Te teremtményedet. Mindenható Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) Az Úr uralkodik, ékességbe öltözött.
A keresztfa által megszüntetted, Üdvözítő, a gyümölcsfa átkát; a halál hatalmát temetéseddel megölted, nemzetségünket pedig megvilágosftottad a Te feltámadásoddal. Ezért így kiáltunk Hozzád: eletet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
(Elővers:) És megerősítette a földkerekséget, amely nem rendül meg.
Amikor a keresztre szegezve jelentél meg Krisztus, elváltoztattad a teremtményeid szépségét: a katonák megmutatták az embertelenségüket, átszúrván lándzsával oldaladat, a héberek pedig követelték sírod lepecsételését, nem ismervén hatalmadat. Ki irgalmas szánalmadban elfogadtad az eltemettetést, és harmadnap feltámadtál, Urunk, dicsőség Néked.
(Elővers:) A Te házadat illeti szentség, Uram, napok hosszáig.
Óh életetadó Krisztus, aki önként tűrted el a szenvedést a halandókért, leszállván az alvilágba mint hatalmas, a jöveteledre ott várakozókat kiragadtad a hatalmasnak kezéből, s a Paradicsomot ajándékoztad nekik, lakhelyül az alvilág helyett. Ajándékozd azért nekünk is, kik dicsérjük harmadnapi feltámadásodat, a bűnöktől való megtisztulást és a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . (a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.).
Feltámadási tropárion:
Midőn leszállottál a halálba, Halhatatlan élet, megölted a poklot az Istenség villámával, midőn pedig a halottakat a föld mélyéből feltámasztottad, minden Mennyei Hatalmak így kiáltottak: Életet adó Krisztus Istenünk, dicsőség Néked.
Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.)
Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.)
VASÁRNAP HAJNALI ISTENTISZTELET
„Isten az Úr" után: a feltámadási tropárion 2-szer. Dicsőség . . . (Tropárion a Mineából.) Most és mindenkor . . . (Theotokion ugyanazon hang szerint.) (Ünnep esetén lásd: az Ünnepi Mineát.)
1. sztichológia után kathizma:
A nemes lelkű József, levéve a keresztfáról szeplőtelen Testedet, tiszta gyolccsal és illatokkal beborítván azt, és eltemetvén új sírba helyezte el. De Te Urunk, harmadnapon feltámadtál, megadva. a világnak a nagy irgalmat.
Dicsőség . . .
A kenetvivő asszonyokhoz, így szólott a Sírhoz szállott angyal: Halottaknak valók a kenetek, Krisztus pedig az enyészettől idegennek bizonyult. Ezért így kiáltsatok: Feltámadt az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb dicsőített vagy, Isten Szűz Szülője; magasztalunk Téged, mert Fiad keresztje által legyőzetett az alvilág, és a halál meghalt; holttá válva feltámadtunk, és az életre méltóvá lettünk; elnyertük a Paradicsomot, ősi gyönyörűségünket; amiért is hálát adva, dicsőítjük mint hatalmast a mi Krisztus Istenünket, az egyedül Nagyirgalmút.
2. sztichológia után kathizma:
A sír kövét lepecsételni nem akadályoztad meg, s feltámadván megadtad a hit szikláját mindeneknek. Urunk, dicsőség Néked. Dicsőség . . .
Tanítványaidnak kara együtt vigad a kenetvivő asszonyokkal, mert azokkal közös ünnepet ünnepel, a Te feltámadásod dicsőségére és tiszteletére. Velük együtt mi is így kiáltunk Hozzád: Embereket szerető Urunk, add meg a Te népednek a nagy irgalmat.
Most és mindenkor . . . (Theotokion:)
Fölöttébb áldott vagy, Isten Szűz Szülője, mert a Tőled Megtestesült által, rabbá lett az alvilág, Ádám visszahívatott, elpusztult az átok, Éva felszabadult, halottá lett a halál, mi pedig életre keltünk. Ezért magasztalva így kiáltunk: Áldott vagy Te, Krisztus Istenünk, aki mindezt így akartad, dicsőség Néked.
Ypakoi:
A kínszenvedés után az asszonyok, kik a sírhoz járultak, hogy megkenjék testedet óh Krisztus Istenünk, angyalokat láttak a sírboltban s megrettentek; mert hallották szózatukat, hogy feltámadott az Úr, megadva a világnak a nagy irgalmat.
Lépcsőének
1. Antifon:
Az égre emelem szívem tekintetét. Tehozzád óh Üdvözítő; üdvözíts engem a Te megvilágosításoddal.
Irgalmazz nekünk, kik sokat vétkeztünk Ellened minden órában, óh én Krisztusom, és adj módot végünk előtt, hogy megtérjünk Hozzád.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
A Szent Lélek uralkodik, megszenteli és mozgatja a teremtést; mert Isten Ő, aki egylényegű az Atyával és az Igével.
2. Antifon:
Ha az Úr nem volna köztünk, ki lenne képes megmenekülni az ellenségtől és az embergyilkostól?
Fogaiknak ne engedd át, Üdvözítő, a Te szolgádat; mert oroszlán módján támadnak rám ellenségeim.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Szent Léleké az élet kezdete és a tisztelet; mert Isten lévén Ő, erősít és fenntart minden teremtményt, az Atyában és a Fiú által.
3. Antifon:
Kik az Úrban bíznak, a szent hegyhez hasonlatosak: semmiképen meg nem rendülnek ők Beliárnak támadásától.
Törvénytelenségekre ne nyújtsák ki kezüket az istenesen élők; mert Krisztus nem adja át a vesszőnek az Ő örökségét.
Dicsőség . . . most és mindenkor . . .
Szent Lélektől ered minden bölcseség, Töle van a kegyelem az apostolokon, s küzdelemben nyernek koszorút a vértanúk, és Általa látnak a próféták.
Prokimen:
Serkenj föl, én Uram Istenem, parancsoddal, melyet határoztál, és a népek gyülekezete vesz körül Téged.
Én Uram Istenem, Tebenned reménykedem; ments meg engem.
Kánon
Ismétlődő vers: Dicsőség a Te szent feltámadásodnak, Urunk.
1. óda
Irmosz: „A mélységbe ölte egykor a fáraó hadseregét, a fegyverfölötti Erő, megtestesülvén pedig az Ige, az ocsmány bűnt eltörölte a megdicsőült Úr; mert dicsőségesen megdicsőíttetett.”
A világnak fejedelme, akihez mi csatlakoztunk, nem hallgatva parancsodra, óh Jóságos, elítéltetett a Te kereszted által; mert Rád támadván mint halandóra, aláesett a Te hatalmas erődnek, és gyengének találtatott.
A halandók nemzetségének Megváltójaként, és a tiszta élet Fejedelmeként jöttél el a világba; mert széttépted a halálnak kötelékeit a feltámadásoddal, amelyet is dicsőítünk mindnyájan: mert dicsőségesen megdicsőíttetett.
Theotokion: Feljebbvalónak mutatkoztál meg, Tisztaságos Örökszúz, az egész látható és láthatatlan teremtésnél, mivel az Alkotót szülted, amiként Ő kegyeskedett méhedben megtestesülni. Járj közre Őnála bátorsággal, hogy üdvözítse a mi lelkünket.
3. óda
Irmosz: „Kivirágzott a pusztaság, mint a liliom, óh Urunk: a pogányokból való terméketlen Egyház kivirágzott a Te jöveteled által, amelyben megerősödött az én szívem.”
A teremtés elváltozott szenvedésed által, látván nyomorúságos alakban, törvénytelenektől meggyalázva Téged, ki isteni intéseddel mindeneket megalapoztál.
Porból alkottál meg kezeddel a Te képedre engem, és amikor bűnöm miatt visszahulltam a halál porába, Krisztus, leszállván az alvilágba, magaddal feltámasztottál.
Theotokion: Az angyalok seregei elámultak, óh fölöttébb Tisztaságos, s az emberek szíve megborzadt a szülésedtől; ezért Téged, Istennek Szülője, hűséggel tisztelünk.
4. óda
Irmosz: „A Szűzből léptél elő, nem közvetítőként, sem mint hírhozó, hanem mint maga a megtestesült Úr, és megváltottál engem az egész embert, miért is kiáltom Néked: Dicsőség a Te hatalmadnak, Uram.”
Mint vádlott állsz az ítélőszék előtt Istenem, nem kiáltva óh Uralkodó, de olyan ítéletet hozva a nemzetekről, mellyel szenvedésed által üdvösséget szereztél a földkerekségnek, Krisztusom.
Szenvedésed által lehullottak az ellenség fegyverei, alvilágba való leszállásod által pedig, rombadőltek a támadók városai, és a zsarnok vakmerősége legyőzetett.
Theotokion: Üdvösségünk révpartjának és szilárd védőfalunknak, Téged ismerünk mi hivők mindannyian, Istenszülő Nagyasszony; mert Te mented meg közbenjárásaiddal, veszedelmektől a mi lelkünket.
5. óda
Irmosz: „Közvetítő lettél Isten és emberek között, Krisztus Istenünk, mert általad lett útmutatásunk, Uralkodó, a tudatlanságnak éjjeléből, Atyádhoz, a világosság Kútfejéhez.”
Mint a cédrus verted le az ellenségek lihegését, Krisztus, midőn önként, amiként akartad, a ciprusfa és fenyő és cédrus keresztjére testileg fölemelkedtél.
Mélységes sírgödörbe helyeztek Téged, Krisztus, lélektelen halottként, de tulajdon sebed által, Üdvözítő, magaddal feltámasztottad az elfeledett holtakat, kik sírjaikban szunnyadtak.
Theotokion: Esedezz a Fiadhoz és Urunkhoz, tisztaságos Hajadon, adjon békés szabadulást az ellenség rabságából, a Tebenned bizakodó foglyoknak.
6. óda
Irmosz: „A vétkek mélységében vergődve, a Te könyörületed beláthatatlan mélységét idézem; a pusztulásból vezess ki engem, Isténem.”
Mint gonosztevő ítéltetett el az Igaz, s a törvénytelenekkel szegeztetett a keresztre, bocsánatot szerezve a vétkeseknek, tulajdon Vérével.
Egy ember, az első Adám által jött el egykor a világba a halál, és egy Ember, Isten Fia által jelent meg a feltámadás.
Theotokion: Férfit nem ismerve szültél óh Szűz, és örökké Szűz maradtál, megmutatva Fiad és Istened igaz Istenségének jeleit.
Kondákion:
Feltámadtál a sírból mindenható Üdvözítőnk, és az alvilág látván a csodát, elámult. A halottak feltámadtak, és látván azt a teremtés, együtt örvendezik Veled, Ádám együtt örül, és a világ magasztal Téged, óh Üdvözítő, mindenkor.
Ikosz: Te vagy a világossága a sötétbe borultaknak, Te vagy a mindenek feltámadása s a halandók élete. Mindeneket feltámasztottál magaddal, leigázva a halál hatalmát, s összetörve az alvilág kapuit; és látván a csodát a halandók, elámultak, és az egész teremtés együtt örvend a Te feltámadásodnak, Emberszerető. Ezért is mi mindannyian dicsőítjük és dicsérjük leereszkedésedet, és a világ magasztal Téged, óh Üdvözítő, mindenkor.
7. óda
Irmosz: „A törvénytelen zsarnoknak istentelen parancsa, magasra szította fel a lángot, Krisztus pedig a Léleknek harmatjával borította be az istenfélő ifjakat; áldott Ő és fölöttébb dicsőséges.”
Nem nézhetted könyörületedben, Uralkodó, miként sanyargatja a halál az embert, hanem jöttél s üdvözítetted őt tulajdon Véreddel, miután Emberré lettél, ki áldott vagy és fölöttébb dicsőséges.
Látván Téged, Krisztus, a bosszúállás ruházatába öltözötten, meghunyászkodtak az alvilágnak kapuőrei, mert eljöttél, hogy leverjed a hálátlan zsarnok szolgát, Uralkodó, ki áldott vagy és fölöttébb dicsőséges.
Theotokion: Szentek Szentjének tekintünk Téged, óh szeplőtelen Szűz, érintetlen Anya, ki egyedül szülted a változhatatlan Istent; mert minden hivőknek enyészetlenséget fakasztottál, isteni szülésed által.
8. óda
Irmosz: „A tüzes kemence egykor Babylonban, isteni rendelés folytán kettéosztotta erőit: megégette a káldeusokat, s hűsítette a hivőket, kik így énekeltek: Áldjátok minden teremtmények az Urat."
Tulajdon Véredtől pirosló ruháját a testednek megpillantván, Krisztus, félelmükben megrettentek hosszantűrésedtől az angyalok seregei, és így kiáltottak: Áldjátok minden teremtmények az Urat.
Halandóságomat Te öltöztetted halhatatlanságba, feltámadásoddal óh Könyörületes; ezért örvendezve, hálával énekel Néked Krisztus, a Te kiválasztott néped, így kiáltva: Elnyeletett valóban győzelmeddel a halál.
Theotokion: Az Atyától el nem vált Fiút, aki Isten-emberként élt, Te mag nélkül fogantad méhedben, és kifejezhetetlenül szülted, óh Istennek tisztaságos Szülője, ezért Téged mindannyiunk üdvösségének ismerünk.
9. óda
Irmosz: „A kezdet nélkül való Atyának Fia, az Isten és Úr, megtestesülvén a Szűztől, megjelent közöttünk, hogy az elsötétült dolgokat megvilágosítsa, és a sztszórtakat összehozza. Ezért Istennek legdicsértebb Szülőjét magasztaljuk."
Mint a Paradicsomban kihajtott gyümölcsfa, tisztaságos keresztednek háromszor is áldott fája, Üdvözítő, a Koponya-helyen az isteni oldaladból kifolyt isteni Vérrel és vízzel öntözötten, óh Krisztus, az életet fakasztotta nékünk.
Hatalmasokat levertél a keresztre feszíttetve Mindenható, s fölemelve az alvilág börtönében fekvő emberi természetünket, az atyai trónodra ültetted. Ki azzal vagy eljövendő, leborulva magasztalunk Téged.
Triadikon: A háromszámú Egységet, egylényegű Háromságot igaz hittel magasztalva, dicsőítsük hivők, a felbonthatatlan isteni természetet, a háromszorosan fénylő, be nem alkonyuló, és egyedül tisztaságos dicsfényt, amely reánk világosságot ragyogtat.
Exaposztilárion
Dicséréti sztichirák:
Minden lekellet és minden teremtmény Téged dicsőít Urunk, mert kereszted által megszüntetted a halált, hogy megmutasd a népeknek a halottakból való feltámadásodat, mint egyedülvaló Emberszerető.
Mondják meg a zsidók: hogyan vesztették el az őrtálló katonák a Királyt? Miért nem őrizte meg a sírkő az életnek Kőszikláját? Vagy az Elhantoltat adják elő, vagy a Feltámadottnak hódoljanak, velünk együtt mondva: Dicsőség könyörületed sokaságának, óh Üdvözítő, dicsőség Néked.
Örvendjetek, népek, és vigadjatok! Angyal szállt le a sírbolt kövére, s ő hirdetett örömet minékünk, mondván: Krisztus feltámadt halottaiból, a világ Üdvözítője, és betöltött mindeneket jó illattal. Örvendjetek, népek, és vigadjatok!
Angyal hozta az örömhírt a Kegyelembefogadottnak, Urunk, a Te fogantatásod előtt; angyal gördítette el a követ dicsőséges sírboltodról a Te feltámadásodkor. Az egyik a bánat helyett az öröm jelét adta át, a másik a halál helyett az életetadó Urat hirdette minékünk. Ezért így kiáltunk Hozzád: Mindeneknek Jóttevője, Urunk, dicsőség Néked.
Könnyekkel hintették a kenetet sírodra az asszonyok, de örömmel teltek el ajkaik, midőn mondták: Feltámadt az Úr!
Dicsérjék a nemzetek és népek a mi Krisztus Istenünket, ki érettünk önként tűrte a keresztet, s három napig volt az alvilágban; és hódoljanak a halottakból való feltámadásának, amely által megvilágosodtak a világnak minden határai.
Megfeszíttettél és eltemettettél óh Krisztus, amiként akartad; leigáztad a halált és feltámadtál dicsőséggel, mint Isten és Uralkodó, ajándékozva a világnak az örök életet és a nagy irgalmat.
Óh ti valóban törvénytelenek, lepecsételvén a követ, még nagyobb csodára tettetek méltóvá minket. Az őröknek tudomásuk van róla: Ma előjött Ő a sírból! - ezt mondják. Ti meg így szóltok azokhoz: Mondjátok, hogy míg aludtunk, eljöttek a tanítványok s ellopták Őt. De kicsoda lop halottat, és méghozzá mezítelent? Feltámadt Ő önmagától mint Isten, otthagyván a sírban a halotti lepleit. Jertek lássátok óh zsidók, hogy nem törte fel a pecséteket, aki eltiporta a halált, s az emberek nemzetségének örökkévaló életet ajándékozott, és a nagy irgalmat.
Dicsőség . . . (a soros hajnali idiomelon.) Most és mindenkor . . . (Theotokion.)
Továbbiak a Horologionban.