Excellenciás Sofronie püspök atya,
Excellenciás Urak,
Tisztelt Résztvevők!

Krisztus feltámadt!

Isten akaratából, ezekben a napokban, 2004. április 24-25-én, amikor az egész kereszténység az isteni fénynek örül, amit a mi Urunk Jézus Krisztus Feltámadásának nagy ünnepe hozott, lehetőségünk van arra, hogy élő tanúságot tegyünk a keresztény hit megtapasztalásáról, az "Ortodox Keresztény Egyházi Napok" keretében, amit idén a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegyével közösen rendez meg Budapesten és Gyulán.

Ezekben a napokban, jobban, mint bármikor, arra vagyunk hivatottak, hogy teljesítsük a halálból Feltámadt Üdvözítő Jézus Krisztus testamentumát, amelyet a mi üdvösségünkre adott: "Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást" (Jn 13,35). Ez tehát az isteni hívás, amelyet a Feltámadt Úr a keresztényekhez intézett, hogy a szeretetük megsokszorozódjon, és termést hozzon felebarátaik lelkében, ahogyan mi is részesültünk Krisztus Feltámadásának fényéből. Ájtatosan fogadva ezt a szent fényt, természetes, hogy felelősséget is vállalunk, hogy hűséggel megőrizzük, mint egy üdvözítő ajándékot, mint az értelmünk, akaratunk és különösen az életünk és cselekedetünk vezérét. A Feltámadásnak ez a fénye nem csak a mi irányítónk kell, hogy legyen, hanem az emberiségé  és történelmé is a tökéletesség célja felé, amelyet még kezdetben rendelt el az Úr.

Ha a keresztény élet nyugtalan történelmét vesszük figyelembe, megállapíthatjuk, hogy a keresztények kezdettől fogva úgy éltek, mint a Feltámadás gyermekei. Ez adta életük és cselekedeteik értelmét, ez tartotta meg őket az Egyház tanításában az üldözések nehéz idejében is, míg az új keletű időkben, a parancsuralmi ateista diktatúrában pedig segítette a kelet- és közép-európai keresztényeket, hogy még nagyobb erővel őrizzék keresztény hitüket, ezt a megbecsülhetetlen ajándékot.

Ha nyomon követjük a világ életét, kezdetektől napjainkig, megállapíthatjuk, hogy minden rossz, minden szenvedés, háború és bármely konfliktus forrása az emberi gőgben található, az emberben, aki eltávolodott Istentől és az Ő szent és üdvözítő akaratától, szembeszegülve így nem csak Isten Szavával, a szeretettel, az igazságossággal és az igazsággal, hanem a felebarátok szent jogaival is.

Valóban "Isten, a mi Megváltónk - mondja Szent Pál apostol - azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,3-4). De az üdvözülés megszerzéséhez szükséges az emberi akarat hozzájárulása is. Mert Az, Aki szabad akaratot adott nekünk, képmására teremtett bennünket, azt tiszteletben is tartja, és arra vár, hogy meglássa, merre hajlítjuk azt: a fény vagy a sötétség felé; az áldás vagy az átok felé; az öröm vagy a szenvedés felé; az egység vagy az egoizmus magánya felé; az őrködés vagy a szellemi álom felé. Egy szóval: az élet vagy a halál felé. Ha az életet választjuk, bizonyítjuk, hogy a "Feltámadás gyermekei" vagyunk és fáradozói Krisztus Egyházának építésében, Szent János apostol és evangélista buzdítása szerint, hogy támogassuk egymást, "hogy együtt dolgozzunk az igazságért" (3Jn 1,8). Így tetteink által Krisztus feltámadásának tanúsítói leszünk, tanúsítjuk az Ő hatalmát és akaratát, hogy megmentse az embert és a mai világot a hitetlenség láncaiból, a felebarát iránti közömbösségtől és megvetéstől, aki az Úr képmása.

Ebben a szellemben értettem meg a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának határozatát, hogy a Román Ortodox Egyháznak szentelje a 2004-es évi Ortodox Keresztény Egyházi Napok ökumenikus rendezvényeit, amit ezúton megköszönünk. Ez minden bizonnyal a Román Ortodox Egyház ökumenikus munkájának és nyitottságának elismerését jelenti és a keresztényközi dialógusok támogatását, amelyhez különös igyekezettel társul a Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye püspöke, klérusa és keresztényei. Ezeket a gondolatokat ajánlva figyelmükbe, kérem a békesség Istenét, hogy ajándékozzon meg titeket minden jóval, akaratának teljesítésére", hogy munkálja bennünk azt, "ami kedves Őelőtte, Jézus Krisztus által, Akinek dicsőség örökkön-örökké!" (Zsid 13,20-21).

Nagyrabecsüléssel és atyai öleléssel a Feltámadt Krisztus Urunkban,

A Román Ortodox Egyház Szent Zsinatának elnöke
+Teoctist
Bukarest érseke,
Havasalföld és Dobrogea metropolitája,
a Kappadóciai Cezária helynöke
és a Román Ortodox Egyház patriarchája