A mennyek méltóképpen örvendezzenek,
a föld pedig vigadjon, ünnepeljen az egész
látható és láthatatlan világ, mert feltámadt
Krisztus, az örökkévaló örvendezés.
(Húsvéti Kánon)

Krisztus Feltámadt!

A Feltámadt Krisztusban szeretett főpásztor testvéreim, tiszteletreméltó pásztorok, tisztes szerzetesek és szerzetesnők, Szent Egyházunk minden hű gyermeke!

Teljes szívemmel ünnepelve és örvendezve köszöntelek benneteket a Húsvét nagy és üdvözítő ünnepén!
  
Örvendezzetek, kedveseim, mert eljött az Úr Húsvétjának örvendetes ünnepe – az „ünnepek ünnepe és az ünnepélyek ünnepélye” és a Szent Lélek kegyelméből az Úr újból arra méltat minket, hogy megláthassuk a feltámadt Istenembert, Jézus Krisztust, aki összezúzta a poklot, eltiporta a halált és a Mennyei Atyának „mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” való engedelmességével megváltotta Ádám engedetlenségének bűnét. A bűn által megromlott emberi természet, amely hajlamos a bűnre és a bűnben megfosztatott az Isteni hasonlatosságtól, megújult a Krisztusban, vele együtt feltámadt és felvitetett a Mennyei Atya trónusához a maga teljességében mutatva fel az Isten szeretett teremtményének kezdeti szépségét.
 
Erre a dicsőségre, erre a fényes átváltozásra és a Mennyek Országában való örök örömre vagyunk mi is elhívva. Krisztus Üdvözítő megnyitotta számunkra a Mennyek Országának kapuit, mindenkit hív és mindenkinek megadja az örömet, hogy már itt a földön újjászülessen az örök életre a Szent Keresztség medencéjében, és titokzatos módon elszakíthatatlanul egyesüljön Vele a Szent Eucharisztia Misztériumában.
    
Ezen a szent napon különösen érezzük ezt az üdvözítő, gyógyító kegyelmet, melyet Krisztus Feltámadása ajándékozott nekünk. Ezért ujjong úgy a mi lelkünk, és hangzanak fel templomainkban oly örömmel a halál Legyőzőjét dicsőítő énekeink. Mivel Ő az örök élet forrása, Ő maga akart megajándékozni minket a Vele való húsvéti találkozás örömével. Azzal az örömmel, amelyet senki nem vehet el tőlünk (vö. Jn 16,22), mert az mibennünk, a Feltámadt Úrral találkozott keresztény lélek legmélyén van.
  
Ez az öröm a mi hitünk alapja. Ez tette a tudatlan, félelemmel teli és kicsiny hitű halászokat Krisztus Apostolaivá, akik félelem nélkül hirdették az egész földön a Feltámadottat, és akik a Benne való hitet saját vértanúhalálukkal szilárdították meg. Ez a hit ragyogott Krisztus vértanúinak arcán, akik vállalták Őérte a szenvedéseket és a halált. Ez a hit vezette ki a pusztaságba a külsőleg sikeres és gazdag embereket és tette őket lelki küzdelem nagy szent harcosaivá, akik még földi életükben elérték azt az Isteni képet és hasonlatosságot, amellyel az Isten teremtésekor megtisztelte az embert.

Szárovi Szent Szerafim, Isten kegyeltje, akit oly forró szeretettel vesz körül a nép, és akinek szenttéavatása századik évfordulóját idén fogjuk ünnepelni, minden hozzá érkezőt a következő szavakkal fogadott: „Én örömem! Krisztus Feltámadt!” A Húsvét fényes öröme töltötte be a lelkét és áradt ki bőségesen az egész világra. Az Örök Húsvét az Élő Isten templomává tette őt.
  
Kedveseim! Az Úr ezt az örömet ajándékozza nekünk is. Ha ez tölti be lelkünket, ha nem hagyjuk, hogy a világi hívságok kioltsák annak üdvözítő fényét, akkor Krisztus Húsvétjának életetadó ragyogása elől, amely „megnyitotta nekünk a Paradicsom kapuit” bonyolult, nem egyszerű és nem könnyű életünk minden gondja és bánata meghátrál. Őrizzétek ezt a szent örömet, vigyétek el azt az embereknek. Bőségesen adjátok mindazoknak, akik életútjukon még nem találkoztak a Feltámadt Úrral, és akik még nem tudják, hogy az „Isten szeretet”, az Ő Országa pedig az öröm és a fény Országa.

Szeretteim! Életünk minden nehézségében és megpróbáltatásában emlékezzünk az Apostol szavaira: „Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra”(1Thessz 5,16-18). Emlékezzünk erre minden nap, amikor erőnkhöz mérten imádsággal fáradozunk felebarátainkért és az egész világért.
 
A Szent Egyház a békét hirdeti és békét igyekszik megteremteni – békét lelkeinkben és családjainkban, békét minden országban és az egész földkerekségen. A békességre és egyetértésre való törekvés az Egyház világi hatalommal, politikusokkal, civil szervezetekkel, más felekezetű és vallású emberekkel való kapcsolatának egyik legfontosabb feladata. Igen, sok nép él ma megosztva. A világ különböző régióiban vér folyik, békés lakosok halnak meg, nem csillapodik az ellenségeskedés. Az álkultúrán keresztül szüntelenül oltják belénk az erőszakot, a gyűlöletet és az egyéb bűnöket. Nem kevés honfitársunk továbbra is a szegénységtől, nélkülözéstől, bűnözéstől szenved.
 
El lehet-e érni a békességet ilyen körülmények között? Igen el, ha emlékszünk arra, hogy az emberek közötti béke kezdete a szívünkben levő belső béke. Krisztushoz fordulva és Őrá bízva életünket valóban békéltetőkké válunk. A Szent Egyház erre emlékezve az egész nemzetnek a termékeny erkölcsi változás útját ajánlja, a tökéletességhez és békéhez vezető utat – Krisztus útját. Arra hívok fel minden embert, fiatalt és öreget, tudóst és „tudatlant”, hatalomba öltözöttet és azt nélkülözőt, hogy ezen az úton járjon.
    
Kedves főtisztelendő főpásztor testvéreim, tiszteletreméltó atyák, kedves testvéreim újra meg újra teljes állhatatos örömmel köszöntelek benneteket Krisztus Húsvétjának fényességes ünnepe alkalmából, és az Apostollal együtt ismétlem: „…örüljetek, állítsátok helyre a jó rendet magatok között, fogadjátok el az intést, jussatok egyetértésre, éljetek békességben, akkor a szeretet és a békesség Istene veletek lesz”(2Kor 13,11).

Mindnyájatokat köszöntelek az örömteli húsvéti köszöntéssel: „Krisztus Feltámadt”

II. Alexij
Moszkva és egész Oroszország Patriarchája

Krisztus Húsvétja
2003. évben
Moszkva