Mit ajánljunk fel Tenéked Krisztus, mert érettünk a földön mint Ember megjelentél? Az általad lett teremtmények mindegyike a háláját ajánlja fel Néked: az angyalok az éneket, az egek a csillagot, a bölcsek az ajándékokat, a pásztorok a csodát, a föld a barlangot, a puszta a jászolt, mi pedig a Szűz Anyát. Öröktől fogva való Istenünk, irgalmazz nekünk. (Karácsonyi esti istentisztelet, „Uram, Tehozzád kiáltottam” utáni sztichira, 2.hang)
Az Úrban szeretett és kedves Főtisztelendő főpásztorok, a papi, diakónusi és szerzetesi rend minden tagja, istenfélő világiak – Ortodox Egyházunk hűséges gyermekei!
A mostani ünnepen, az ősi bölcseket követve, és a betlehemi csillagtól vezérelve, mi is eljövünk a jászolhoz, amelyben az Isteni Gyermek fekszik. Emlékezetünkbe idézzük, hogyan örvendeztek a bölcsek annak, amikor „megpillantották a csillagot, és bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát” (Mt 2,10-11). Krisztus Születésének ünnepébe lépve, fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit viszünk magunkkal mi a jászolhoz, amely most befogadja az Elférhetetlen Istent?
Neki nincs szüksége büszkeségünkre, sem dicsőségünkre, sem anyagi javainkra. Az ö szemében porszemnek tűnnek a mi hiú gondolataink, életünk izgalmasnak gondolt eseményei, az a törekvésünk, hogy felmagasztaljuk magukat a másikkal szemben. Legyen a legnagyobb ajándék, amit magunkkal viszünk a világ Megváltójának, aki a Szűztől született, a szilárd és őszinte hitünk, amiből a Legtisztább Szűz Mária adott példát, aki ezt mondta a jó hírt hozó Arkangyalnak: „„Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” (Lk 1,38). Korunkban sokan hozzászoktak a képzethez, hogy csak az ő szabad és független értelmük hozhat számukra boldogságot, és segítheti hozzá őket az egyén és a társadalom életének helyes elrendezéséhez. Az Egyház azonban történetének hosszú korszakában sokszor tanúja volt annak, hogyan váltak az ilyen büszke és Istentől elfordult személyek a végén boldogtalanokká és szerencsétlenekké. Ezzel ellenkezőleg, a Szentséges Istenszülő példája arról beszél számunkra, milyen magasságot érhet el az ember, aki hittel rábízza magát Isten akaratára: „Szűz Mária – írja Szíriai Szent Efrém –, a Világosság Leánya, mert rajta keresztül világosodott meg a világ meg annak lakói is”. Vigyük el mi is hittel a világnak a Világosságot, ami a mi Krisztus Urunk.
Másik ajándékunk, amit magunkkal viszünk a betlehemi jászolhoz, legyen a szeretet – az egymás és minden környezetünkben élő ember iránti forró és tevékeny szeretet. Fogadjuk el életünk mindennapi útmutatójaként Krisztus szavait: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Mt 13,35). Gyakoroljunk szeretetet és könyörületet a nehéz helyzetben élők, a magányosok, a szenvedők, a csüggedtek és kétségbeesettek iránt – ilyen embereket mindig találunk környezetünkben.
A házastársak, illetve a szülők és a gyermekek kölcsönös szeretete, az Isten és a felebarát iránti kiforrott szeretet szolgált mindig is a keresztény család szilárd alapjául. A soron következő évet hazánkban a Család évének nyilvánították, és a családokkal való törődés a legfontosabb feladatok egyikévé vált sok más országban is, ahol Egyházunk Istent szolgálja. Nekünk, Krisztus Egyháza hű tagjainak, buzgalmat kell mutatnunk ebben a kérdésben is. Az egész társadalomnak, elsősorban a fiataloknak, újra fel kell fedezniük azt az egyszerű és örök igazságot, hogy ahol nincs szeretet, kölcsönös felelősségvállalás, elhatározás arra, hogy egész életünket annak szenteljük, akit szeretünk, ott nincs boldogság és nincs teljes lét sem. A válások, az abortuszok, az örökös hajsza a profit és az élvezetek után, a gyermekek iránti érdektelenség, akik olyan gyakran nélkülözik a szülői gyengédséget és a nevelést, mindez hozzájárul ahhoz, hogy az egyes ember és a nép egésze élete örömtelenné, szemrehányásokkal telivé váljon. Ha a családokban győz a szeretet, a hit és a kölcsönös átadás szülte öröm, sokkal több boldog arcot fogunk majd látni magunk körül, és megváltozik népeink sorsa is.
Szeretteim! Az elmúlt évben az Úr békével, örömmel és sikerekkel áldotta meg Egyházát sok olyan erőfeszítésében, ami Isten népének üdvössége érdekében kifejtett. Az Úr Mennybemenetelének ünnepén helyreállt a Moszkvai Patriarchátus és a Határon túli Orosz Ortodox Egyház közötti teljes egység, amelyhez egyházunk népének nem kis része tartozik, akik szétszórva élnek a világ különböző országaiban. Mostantól újra egy Egyház vagyunk, amelyet összetart a szentségi és imádságos közösség, és a Szent Ortodoxia igazságáról szóló közös tanúság, nemcsak országunk határain belül, hanem „a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
Egyházunk határain belül jártak Szent Lukács apostol, Szent Szpiridon trimythuszi püspök és Aranyszájú Szent János tisztes ereklyéit. Szentpétervárról Moszkvába hoztuk Névai Szent Alexander fejedelem ereklyéit, amiket aztán körbehordoztak azokban a városokban, amelyek történelmileg kapcsolatban álltak hazánk mennyei védelmezőjének földi életével. Egyházunk sok-sok hívő gyermeke kereste fel templomainkat, hogy leboruljon Isten szentjeinek ereklyéi előtt, lelki erőt és áldást, a betegségekből való gyógyulást kérve tőlük.
Az ortodox nép aktív részvétele mellett került sor Sztorozsevszki Szavvasz – Radonyezsi Szent Szergij lelki gyermeke – halála 600-ik évfordulójának megünneplésére. Oroszország boldogabb jövőjéért, történelmi útjának kiigazításáért imádkoztunk az Istenszülő „Derzsavnaja” ikonja előtt, 90 évvel ezelőtti jelenésének ünnepnapján. Imádságban, ünnepélyes keretek között emlékeztünk meg a Patriarchátus helyreállításának 90-ik évfordulójáról. Emlékül újvértanúinkra és az istentelen hatalom éveiben ártatlanul kivégzett emberek ezreire és tízezreire, a Szolovecki monostorból egy emlékkeresztet hoztak a Moszkva melletti bútovói lőtérre – a hitért és az igazságért kivégzett igazak mártírhalálának helyszínére. Adja Isten, hogy az ő mártíromságuk emléke erősítse népünket a lelki újjászületés útján való haladásban!
Az elmúlt évben Isten kegyelméből sokszor szolgáltam patriarchai székhelyemen, Moszkvában, ellátogattam a Moszkva környéki egyházközségekbe és monostorokba, és Valaam szigetére, ahol felszenteltem az Istenszülő Szmolenszki ikonjának tiszteletére emelt szkítit. Az Úr arra méltatott, hogy felkereshettem Egyházunk Vologdai, Izsevszki és Korszuni Egyházmegyéjét, tanúságot tehettem az Ortodoxia lelki értékeiről és társadalmi missziójáról az Európai Parlament képviselői előtt Strasbourgban. Erről a hitről – amely megvilágosítja és átformálja a világot –, beszéltem találkozóink során az államok vezetőinek, akik különböző hitet és meggyőződést vallanak.
Az Orosz Ortodox Egyház által pásztorolt népek, szilárdan haladnak az újjászületés útján. Ezen az úton már jelentős sikereket értünk el. Az élet azonban nehézségek, megpróbáltatások, kísértések elé is állít bennünket. Az elmúlt évben nem egyszer próbáltak meg megosztani minket nemzeti, politikai, társadalmi alapon. Az Egyház, amely osztozik népe örömében és bánatában, szüntelenül arra hívja fel figyelmünket, hogy csak az egység tehet bennünket erőssé, szabaddá, képessé arra, hogy átformáljuk a világot. A nép egyetemes egysége, amelytől nem választhatja el magát sem az Egyház, sem a világi hatalom, válik a társadalom pozitív megnyilvánulásainak alapjává. Imádkozunk ezért az egységért, törekedve arra, hogy hozzájáruljon megerősödéséhez.
Őrizzük szentül Egyházunkban is „a Lélek egységét a békesség kötelékével” (Ef 4,3). A mostani fényes ünnepen is törekedjünk annak megértésére szívünk és értelmünk teljes mélységével, hogy a Betlehemben megszületett Úr az egységre hívott el bennünket. „Milyen nagy jót hozott nekünk a Megváltó emberré válása – írja Nagy Szent Vazul –, mert az addig ezer darabra széttöredezett emberi természet erejéhez mérten újra egységbe kerül önmagával és Istennel!”
Köszöntelek mindnyájatokat, Főtisztelendő főpásztorok, kedves atyák és testvérek, Krisztus Születésének ünnepe és a közelgő Új Esztendő alkalmából! A betlehemi csillag fénye ragyogja lelkünket, erőt adva ahhoz, hogy magának Krisztusnak útján járjunk, aki ajándékozzon nekünk egészséget, békességet, lelki erőt, és vezessen minket az élet nehéz útjain. Az Úr jóságának közelgő esztendeje legyen Szent Egyházunk és a föld népei számára békés, építő és sikeres esztendő.
A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámin (1Thessz 5,28).
+ II. Alexij
Moszkva és egész Oroszország Patriarchája
Krisztus Születésének ünnepén
2007/2008
Moszkva
fotó: http://patriarhia.ru