Krisztusban Kedves Testvérek!
A mai napot, Szent Egyházunk, az Úr Színeváltozása ünnepének szenteli. Maga az ünnep tipikusan keleti eredetű, valamikor az V. század során tűnik fel a keleti szír liturgiában, ill. később más keleti liturgiákban is megjelenik. Nyugaton először a IX. században, Spanyolországban kezdik megünnepelni Urunk Színeváltozását.
Az ide vonatkozó evangéliumi perikópa mindenki számára ismert. Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és ott színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a Nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. Megjelent nekik Mózes és Illés és beszélgettek vele, majd íme, a felhőből egy hang szólt: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, Őt hallgassátok!
Egyházunk hagyománya szerint, Urunk Színeváltozása, a Thábor hegyén történt, amely hegy akkor, az Egyház formáját öltötte magára. Megjelent a két szövetség: az Ószövetség, melyet Mózes és Illés képviselt; ill. az Újszövetség is, melyet a három apostol, Péter, Jakab és János testesít meg. „Ott, - mondja Szíriai Szent Efrém atyánk – látták az apostolok a prófétákat, a próféták pedig az apostolokat. Látták az Atya ügyintézőjét, azaz Mózest, és Isten pártfogóját, a nagy Péter apostolt, aki megkapta a Mennyei Királyság kulcsait. Ott az Ószövetség ártatlanja, Illés, látta az Újszövetség ártatlanját, Jánost, és a Thábor hegye az Egyház képét öltötte magára.”
Nem véletlen, hogy a Thábor hegyi Színeváltozás nem sokkal Jézus kínszenvedése és kereszthalála előtt történt, amit az apostolok – egészen Jézus feltámadásáig – tragédiaként éltek meg. Az Isten tudta, hogy később Péter meg fogja vallani Krisztust, egészen Rómáig, ahol is fejjel lefelé feszítik őt keresztre, János evangélistát a hagyomány szerint elevenen temetik el, Jakab apostolt pedig Heródes kivégezteti. Mégis Isten, az Ő jóságában úgy határozott, hogy mindezen szörnyűségek előtt, megerősíti az apostolokat, kinyilatkoztatja nekik az Ő szeretett Fiát, Akiben kedve telik és megparancsolja az apostoloknak, hogy Őt hallgassák.
A Szentatyák szerint a Thábor-hegyi fény a teremtetlen fény, amely nem kívülről, hanem belülről áradt Jézusból. Minden ember adósa Istennek azzal, hogy színében megváltozzék. De hogyan tud az ember színében megváltozni? „Tudom már, hogy mit teszek – mondja a tékozló fiú – felkelek és visszatérek az én Atyámhoz.” Kívánom, hogy váljék ez a nap mindannyiunk számára a visszatérés napjává. Életünk minden napja szolgálja a folyamatos Istenhez való visszatérést. Csak így fog megváltozni – nem a külső, hanem a – belső arcunk, vagyis a lelkünk. Ámin.
Tarkó Mihály lelkész
Elhangzott a Magyar Televizió "Hajnali gondolatok" c. műsorában