Az Úrban szeretett atyák és testvérek!

Krisztus feltámadt!

Urunk Jézus Krisztus feltámadásának legörömtelibb és üdvösséges ünnepe alkalmából, szívből köszöntelek mindnyájatokat, a Magyar Ortodox Egyházmegye Budapesten, Debrecenben, Gyöngyösön, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden, Szentesen, Kecskeméten, Karcagon és Magyarország más városaiban és településein élő hű gyermekeit.

Elmúlt a Nagyböjt, véget ért a Nagyhét, és mi beléptünk a fényesen tündöklő húsvéti éjszaka óráiba, amikor minden teremtett lény, az egész látható és láthatatlan világ, örvendezik Krisztus feltámadásának, ünnepelve Krisztus győzelmét a halál felett.

A húsvéti ünnepély leírását adva, Nüsszai Szent Gergely, IV. századi egyházatya így ír: „Ma feltámadt Krisztus, a tisztaságos és halhatatlan Isten… ma az egész világ, mint egy közös család, amely egy közös célért gyűlt össze, félreteszi a megszokott ügyeit, és átadja magát az imádságnak. Senki sem kel útra ezen a napon, a hajók sem futnak ki a kikötőkből; a földműves leteszi az ekét és az ásót, és ünnepi ruhát ölt magára; a fogadók kiürülnek; a hangos összejövetelek abbamaradnak, hasonlóan mint amikor a tavasz beköszöntével eltűnik a tél; a nyüzsgést, a zsibongást, az élet gondjait felváltja az ünnep csendje.”

A IV. század óta a világ megváltozott. Ma az Egyház is és a világ is a saját életét éli – a Húsvét hetében a kereskedés nem szűnik meg, az éttermek nem zárnak be, a hangos összejövetelek nem maradnak abba, nem köszönt be az imádságos csend.

Sőt, sokan azok közül, akik magukat hívőnek vallják, a Húsvétra is csak úgy tekintenek, mint egy újabb alkalomra, hogy átadják magukat a szórakozásnak. Néhányan közülük húsvét éjszakáján csak azért mennek el a templomba, hogy megnézzék a körmenetet, meghallgassák a „Krisztus feltámadt” kezdetű húsvéti tropáriont, majd rögtön utána szétszéledjenek az éttermekbe és otthonaikba, és az éjszaka hátralévő részét mulatozással töltsék.

A feltámadt Krisztus azonban – ha komolyan vesszük az Ő tanítását – összehasonlíthatatlan többet tud adni nekünk a mulandó földi örömöknél. Ő az, aki megtölti életünket belső tartalommal, amitől életünk minden napját áthatja a lelki öröm. Ő az, aki örökre megszabadít minket minden bánattól, hiszen az, aki Krisztussal él, szembe mer nézni a legnagyobb bánattal is, mert a lelki öröm kiapadhatatlan forrásként buzog bensőjében.

Sok ortodox keresztény számára a templom idegen hely marad. Megelégedve azzal, hogy magukat „lelkükben hívőknek” tekintik, legnagyobb részük nem érez késztetést arra, hogy eljárjon a templomba. Csak különleges esetekben vagy ha valamilyen baj történik, szánják el magukat arra, hogy elmenjenek a templomba, ahol gyertyát gyújtanak és rövid imát mondanak, Isten háza azonban így is idegen és érthetetlen marad a számukra.

Ugyanakkor bele sem gondolnak abba, hogy a templom valódi lelki otthon is lehetne a számukra, hiszen az Egyház bölcs tanácsai segíthetnek helyesen elrendezni lelki életünket, és családi kapcsolatainkat meg gyermekeinkhez való viszonyunkat is.

Sok szülő arra panaszkodik, hogy gyermeke nem hallgat rá, rossz társaságba keveredett, kipróbálta a dohányzást és a kábítószereket, és így nevelhetetlenné, agresszívvé válik. Mindez nem következett volna be, ha a szülők hitben nevelték volna fel gyermeküket, és kiskorától fogva részesévé tették volna az Egyház életének, az áldozás és a gyónás szentség által.

Krisztus Feltámadásának ünnepe szolgáljon emlékeztetőül arra, hogy bármelyik keresztény ember élete szüntelen Húsvéttá változhat, ha az ember komolyan veszi hitét, ha szeretni fogja a templomot, részesül az Egyház szentségeiből, az evangéliumi parancsolatok szerint fog élni, és jócselekedeteket visz végbe Krisztus nevében.

Mindnyájatokat, a Moszkvai Patriarchátus Magyar Egyházmegyéje szeretett lelki gyermekeit, újból és újból köszöntöm az „ünnepek ünnepe” és az „ünnepélyek ünnepélye” – Krisztus Feltámadása alkalmából.
A Krisztus feltámadásából fakadó öröm ragyogja be életünket, töltse el bensőnket és maradjon meg kiapadatlanul szívünkben.

Krisztus feltámadt!

+Hilarion bécsi és ausztriai püspök,
a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja

Kelt 2008 Húsvétján, Budapesten

A Feltámadt Krisztusban szeretett Főtisztelendő Főpásztorok, istenszerető lelkipásztorok és diakónusok, tiszteletreméltó szerzetesek és szerzetesnővérek, ortodox hívők – Egyházunk hűséges gyermekei!

Kedveseim! Szívből köszöntelek benneteket Krisztus Fényes Feltámadásának alkalmából, amely az ortodox keresztények számára a legörömtelibb ünnep! Templomaink újra a húsvéti örömujjongástól hangosak. Újra és újra átéljük a Megváltás hatalmas titkát, amely megszabadított minket, Krisztust követő embereket, a bűn és a halál rabságából. Szent Péter apostol szavai szerint, Urunk és Megváltónk „bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk” (1Pét 2,24).

Milyen hatalmas az Isten irántunk való szeretete! Azokat, akik elhagyták őt, nem hagyja el. Azokat, akik elfordultak tőle, hogy önmaguknak tetsző életet éljenek, megtisztította, vállalva a szenvedéseket és a halált. Azoknak, akik elfáradtak a bűnöktől, megnyitotta a bűnbánat és a lelki újjászületés útját, az örök élet útját. Adjunk hát hálát az Úrnak kegyeleméért és emberszeretetéért! Adjunk hálát neki, mint szerető gyermekek, akik elrejtőzhetnek a bajoktól és a veszélyektől az Atya Házában!

A keresztények а Húsvétot ősidők óta átkelésként fogták fel. „Húsvét van! Az Úrnak Húsvétja! Mert a halálból az életbe, és a földről az égbe, vezetett át Krisztus Isten minket, kik győzedelmi éneket énekelünk.” Hitünk és reménységünk, a Krisztushoz és egymáshoz való szeretetünk mértékének megfelelően kelhetünk át a halálból az örök életbe, a bűn rabságából Isten akaratának szabad elfogadására.

Az átkelés üdvös útját járják egész népek, amelyeket Szent Egyházunk pásztorol. A hitetlenség sötétségéből Krisztus világosságába tartanak, megújulva és lelkileg újjászületve. Egyre több és több az olyan ember határainkon innen és azon túl, az Orosz Egyház sokmilliós lelki nyájából, akinek Krisztusban „élete van… bőséges élete” (vö. Jn 10,10), vagyis a boldog, a lét igazi teljességével rendelkező egyén.

Igen, még sokat kell munkálkodnunk az Úr szőlőskertjében. Ám a ti igehirdetéseteket és jó cselekedeteitek, szeretteim, már százszoros gyümölcsöt hoztak, és sokan közületek méltók arra, hogy meghallják az Úr szavát: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Mt 25,21).

Hitünk, a világ felé tett tanúságtételünk, egész életünk középpontja – a Krisztus feltámadásáról szóló örömhír. Szentjeink számára természetes lelkiállapot a húsvéti öröm állapota; Szárovi Szent Szerafim minden hozzá érkezett embert így köszöntött: „Boldogságom, Krisztus feltámadt!” Kronstadti Szent Jánost, akinek idén kettős ünnepét (születésének 180-ik és halálának 100-ik évfordulóját) ünnepeljük, a nép „húsvéti bátyuskának” nevezte. Ahogyan naplójában írta, „szeretek rátekinteni a Feltámadt Életadó Úr ikonjára, aki a halál és a halál hatalma, vagyis az ördög feletti győzelem jelképét, a keresztet tartja a kezében. Halál, hol a te fullánkod? Alvilág, hol a te győzelmed? Micsoda dicsőséges Győztes!”

Járjunk mi is szilárdan a krisztusi úton, teljesítve az apostoli rendelkezést: „igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha; és így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” (2Pét 1,10-11).

És bármennyire is nehéznek tűnne kitartani ezen az úton, ne csüggedjünk el, tudván, hogy „aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít” (2Kor 4,14). Ez a fényes remény beragyogja családjaink, közösségeink és népeink életét lelki fénnyel, s béke és boldogság köszönt be otthonainkban, városainkban és falvainkban.

Most, amikor bensőmet betölti ez a hatalmas öröm, mindnyájatokat, kedveseim, azzal a köszöntéssel köszöntelek a Szent Húsvét alkalmából, ami az apostoli időkben született és hagyományozódott át nemzedékről nemzedékre:

KRISZTUS FELTÁMADT!
VALÓBAN FELTÁMADT!

Sietek osztozni a húsvéti örömben a földön élő minden orthodox hívővel, minden egyes emberrel, aki imáiban segítségül hívja Krisztus Urunk nevét. Kívánom, hogy örömünk érjen el azokhoz is, akik még csak keresik az üdvözítő keresztény hitet, de békében és jószomszédi viszonyban igyekszik élni az orthodox keresztényekkel.

A Feltámadt Krisztus Üdvözítő adjon nektek békességet, lelki örömet és mindenben jó munkálkodást!

II. Alexij
Moszkva és egész Oroszország patriarchája

Krisztus Húsvétja
2008, Moszkva

Kedves híveink és barátaink!

Az Önök által Egyházmegyénknek tett 1%-os felajánlásokból 2007-ben 4 729 270 forint gyűlt össze. Köszönjük önzetlen támogatásukat!

Kérjük Önöket, hogy személyi jövedelmadójuk Egyházaknak ajánlható 1%-át 2008-ban is adják a Magyar Ortodox Egyházmegyének. Technikai számunk: 0365.

Céljaink: templomaink felújítása, egyházi gyűjteményeink fenntartása és fejlesztése, szociális munkánk erősítése, az ortodox lelkiség terjesztése, könyvkiadás.

A nemes célok támogatásáért előre is köszönetet mond:

a Magyar Ortodox Egyházmegye vezetősége

2008. március 16-án, az Ortodoxia Vasárnapján 10 órai kezdettel közös Szent Liturgiára került sor a budapesti Szent Cirill és Metód bolgár templomban, a magyarországi ortodox egyházak papjai és hívei részvételével.

A Liturgiát Főtisztelendősége Siluan gyulai román püspök végezte, nagyszámú papi és diakónusi segédlettel. A vendéglátó lelkészen, Stefan Mamakov atyán kívül szolgáltak: Kalota József protopresbiter (Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Exarchátusa), David és Nicolae szerzetespapok, Magyar Máriusz budapesti parochus, Mihail diakónus (Magyarországi Román Ortodox Egyházmegye), Dalibor Milenković pap és Zoran Ostoić diakónus (Budai Szerb Ortodox Egyházmegye), valamint Tatárka Kirill pap és Dimitrij Kornyilov diakónus (Magyar Ortodox Egyházmegye). Az ünnepi istentiszteletet megtisztelte jelenlétével a Román Köztársaság budapesti nagykövete, Irene Comaroschi asszony is. 

A Liturgiát énekével kísérte: a Keresztelő Szent János román kápolna, a Szent István és Szent Hierotheosz kápolna, illetve a bolgár templom énekesei. Az ekténiák, imák és az énekek felváltva hangzottak el bolgár, szerb, román, magyar, görög és egyházi szláv nyelven. A Nagybemenetkor Siluan püspök megemlékezett a magyarországi ortodoxok püspökeiről: Simeon nyugat-európai metropolitáról, Mihail ausztriai metropolitáról, Hilarion bécsi és ausztriai püspökről és Lukijan budai püspökről.

A Szent Liturgia befejeztével elmondott prédikációjában Siluan püspök a magyarországi ortodox keresztények egységének gondolatát állította központba, meleg szavakkal köszönve meg Simeon metropolitának, hogy immár hagyományosan a bolgár templom szolgál helyszínül az Ortodoxia Vasárnapján végzett közös szolgálat számára.

Az istentiszteletet ünnepi ebéd követte a közeli bolgár étteremben, amelyet a Szent Cirill és Metód egyházközség adott a vendégek tiszteletére.

A 2008. március 2-i, vasárnapi ortodox „Örömhír” tartalmából:

- Beszélgetés Siluan Manuila 2007-ben fölszentelt gyulai román ortodox püspökkel a hazai ortodoxiáról, az európai kereszténységről, magyarokról és románokról.
- Két görögországi útikalauz zarándokoknak Nacsinák Gergely atyától.
- Ismerkedés a szegedi szerb templommal és a Nagyböjt lelkületével Káplán Pavle atya segítségével.
A műsort tradicionális egyházi énekek kísérik.

A műsor megtekinthető az MTV Videótárában, az alábbi címen:  

http://www.mtv.hu/videotar/?id=18980

2008. február 17-én, Vámos és Farizeus vasárnapján Egyházmegyénk kormányző főpapja, Hilarion püspök, a budapesti Radonyezsi Szent Szergij orosz templomban végzett Szent Liturgiát, a templom parochusa, Kádár Iván protoierej, Kim Nyikolaj protoierej és Kornyilov Dmitrij diakónus segédletével. Az elmélyült és imádságos szolgálat után, Iván atya köszöntötte püspök atyánkat, amit főpapunk szentbeszéde követett. A papság és a templomban levő nagyszámú hívő sereg előtt elmondott prédikáció végén, méltató szavakkal emlékezett meg a parochus atya papi szolgálatáról, abból az alkalomból, hogy Iván atya betöltötte ötvenedik életévét.

A püspök atya szólt arról, hogy a templom elöljárója mindig hűséggel szolgálta Krisztust és Egyházát, hogy Iván atya személyében hívek százai találtak és találnak megértő, tapasztalt lelkipásztorra, hogy a hosszú évek alatt a Lendvai utcai orosz templom a magyarországon élő orosz ortodox hívők lelki központjává vált.

A méltató szavak után Hilarion püspök atya átnyújtotta Iván atyának az Egyházmegye papsága és hívei ajándékait: egy Keresztelő Szent János ikont és egy ajándékkosarat. Ezt követően a keresztcsókolásához járuló hívek köszöntötték Iván atyát.

Egyházmegyénk köztiszteletben álló és szeretett papjának, Iván protoierej atyának kivánunk sok boldogságot és gazdag kegyelmet lelkipásztori szolgálatához. Sok esztendőn át. Многая лета!

Február 23-án, szombaton 10 órai kezdettel Szent Liturgiára kerül sor Ajkán, a Balaton-felvidéken élő magyar ortodox hívők kérésére. Helyszín: a város evangélikus egyházközségének gyülekezeti terme. Cím: Ajkai Evangélikus Egyházközség, 8400 Ajka, Kossuth u.2/b. Az egyházközség honlapja: http://church.lutheran.hu/ajka/index.html
További információ kérhető Tatárka Kirill paptól, a szervezéssel megbízott lelkésztől a 20/284-9504-es telefonszámon.

Szent Liturgia keretében Magyarországon először hangzik el Csajkovszkij: Aranyszájú Szent János Liturgiája c. kórusciklusa.

2008. február 16-án, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel a Petőfi téri Nagyboldogasszony magyar ortodox székesegyházban (1052 Budapest, Petőfi tér 2.).

A Szent Liturgiát bemutatja: Hilarion, bécsi és ausztriai püspöke, a Magyar Ortodox Egyházmegye kormányzó főpapja, valamint a Magyar Ortodox Egyházmegye papjai.

A diakónusi szolgálatot ellátja: Viktor Silovszkij atya, a bécsi Szent Miklós orosz ortodox székesegyház protodiakónusa.

Csajkovszkij kórusciklusát a Schola Cantorum Budapestiensis és a Szent Efrém Férfikar énekli, vezényel Bubnó Tamás.

Idézet Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840-1893) Nagyezsda von Meck-hez küldött leveléből: "Állandóan csak a Misével foglalkozom. Aranyszájú Szent János Liturgiája egyike a valaha létrejött legnagyszerűbb műalkotásoknak. Szombatonként egy öreg templomba belépni, állni a tömjénillatú félhomályban, s elmerengeni azokról a bizonyos - állandóan vissza-visszatérő – kérdésekről: mivégre, mikor, hová és miért. Majd a kórus énekére eszmélni, belemerülni, hagyni, hogy belülről átjárjon a zene, amikor a Királyi Ajtó kinyílik, s felhangzik: ’Dícsérjétek az Úr nevét…’ – óh, hogy szeretem én mindezt! Ezek életem legörömtelibb pillanatai közé tartoznak…" (ford.: Bubnó Tamás)

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Adományokat a templom javára elfogadunk.